XVIII.fejezet

Baekhyun

  Gyengéd és szeretetteljes mozdulatai miatt teljesen sikerült megnyugodnom, és egyáltalán nem éreztem már magam kellemetlenül. A forrócsokoládé ízét, kedves szavait, óvatos érintéseit egy csodálatos csokorrá fonva a szívem egy mély és igazán különleges szegletébe tettem el.

   Talán ez lehetett a mi közös fordulópontunk, mert ez után a nap után már semmi sem tűnt olyan kínosnak kettőnk között. Sőt, minden nappal csak egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Mikor Kyungsoonak elmeséltem, csak a fejét csóválva mosolygott rám. Nem értettem. Mikor rákérdeztem, hogy esetleg féltékeny-e, hogy van egy másik nagyon jó barátom, válaszul csak még nagyobb kacagásba kezdett. Továbbra sem értettem.

   Természetesen a piszkálódások ugyan úgy megmaradtak, nem lehet megkerülni a sorsot, viszont ketten jobban elviselhetőbb csakúgy, mint minden más.

   Az elmúlt napok sűrű eseményei miatt teljesen megfáradva dőltem az ágyamba. Az éjszakai fényeket figyelve bámultam ki az ablakon és törtem a fejem.

   Ajándékot kellene adnom Soominnek, amiért táncol velem a bálon és Chanyeolnak is, mivel nemsokára szülinapja lesz. Hiába erősködött Kyungsoo, hogy nem kell a húgának semmi, én mégis úgy éreztem, hogy illene köszönetet mondanom. De talán Ő még a könnyebbik eset; egy szép virág, édesség és egy kis apróság. Viszont Yodához semmi ötletem sem volt, az idő pedig vészesen szorított. Úgy döntöttem, hogy holnap összebeszélek a barátaival. Még véletlenül sem szeretném olyannal meglepni, ami ócska és tömeg.

Chanyeol

   Teljesen belehabarodtam. Igazából nem tudom mikor történt. Akkor, ott a könyvtárban állva, vagy másnap a téren üldögélve, netán amikor a barátaimmal ismerkedett és mosolyogva mindenkivel beszélt egy keveset, én pedig csak hatalmas boldogsággal integettem neki. Szerelmes voltam. Imádtam minden vele töltött pillanatot, csak vele akartam lenni. Mindennap, amikor találkoztunk elgondolkoztam rajta milyen lehet kézen fogva sétálni vele, elmosolyodva átölelni, a szobában házifeladatot együtt oldani és minden helyes válasz után édes csókot nyomni ajkaira. Minden rendben volt köztünk, viszont ő továbbra is rossz passzban volt, gondolom Jaehwan miatt. Nem értettem meg, hogy miért kellett azt a játékot űznie a feketének, de ott voltam Bacon mellett és mindent megtettem, hogy jobban érezze magát.

   Elfáradva ültem kint a konyhába és kakaót készítettem magamnak. Anyáék már lefeküdtek, de én még nem tudtam aludni. Hétvégén szülinapi bulit rendezünk Seokjinnel itt nálunk, közben a bálra gyakoroljuk a táncot, ami miatt Yoorával ismét többet találkozom, mert megkértem. Persze mindezek mellett még tanulnunk kell és a baráti kapcsolatainkat ápolni.

   Miután lehörpintettem a bögrém tartalmát, felcaplattam a szobámba és a kezembe kapva a telefont írtam Baekhyunnak. Már nem a társkeresőn írogatunk egymásnak, inkább Line-on tartjuk a kapcsolatot, meg persze a közösségi oldalakon. Úgy éreztem kicsit belerázódott már a baráti körömbe, Jongdae-vel kifejezetten sokat beszélgetett és Jint is el tudja viselni.

„Jóéjszakát Bacon-öm! Holnap megbeszéljük a részleteket a bulival kapcsolatban Jinnel, és majd átadom az infókat neked! Remélem valami szép ajándékot kapok tőled! ;) „

   Igazából annak örültem volna a legjobban, ha ő is úgy érez, ahogy én, és a szerelmét adja, de nem lehettem mohó. A szerelemben nem, így inkább csak kiélveztem a pillanatokat vele, és próbáltam elnyomni minden érzésemet, amit iránta tápláltam.

   Reggel borzalmasan nyomottnak éreztem magam, de próbáltam felpörögni, elvégre a buszon már Baekkel leszek, ahogy utána is, ha más nem szünetekben és lyukas órában biztos. Felöltözve, és a táskámat felkapva szaladtam, majd fellépve a buszra kerestem egy helyet, és megvártam őt.

 Nevetve szálltunk le és egymást szekálva mentünk be az aulába, ahol a baráti társaságom várt már ránk, majd egy kis beszélgetésbe elegyedtünk. Én Jinnel, míg Baek Jongdae-vel.  

Baekhyun

  Az ágyamban forgolódtam, nem jött álom egyáltalán a szememre. Agyam kerekei folyamatosan Chanyeol ajándéka körül forogtak. Valami igazán jót kellene neki adnom. Sajnos a Yodás plüsst már elsütöttem a "legelső" találkozásunkkor. Valami mást, valami személyesebbet, olyat, amiről mindig én jutok az eszébe és talán még hasznos is.

   Morfondírozásomat a telefonom rezgése zavarta meg. Mosolyogva olvastam barátom üzenetét. Ó, ha tudnád, hogy még én sem tudom mi szépet kapsz!

"A legszebbet! ;) Aludj jól, jó éjszakát! :3 "

   Másnap első dolgom volt az iskolába beérve Jongdaet letámadni. Persze finoman. Míg Yeol a barátjával beszélgetett, én egy kicsit félrehívtam a kis barnát.

   - Ne haragudj, hogy ilyennel zaklatlak, de annyira tanácstalan vagyok Chanyeol ajándékát illetően - halkan kezdtem bele magyarázkodásomba.

   - Miért haragudnék? Ez érthető - kuncogott. - Én az egyik kedvenc bandájának a legújabb lemezét adom neki. Ha jól tudom Seokjin valami idióta hülyeséggel akarja meglepni. A többiekről nem tudok. Igazából azt sem tudom, hogy most mi van közte és Minho között. - Elgondolkodva, kissé lemondóan csóválta a fejét, ahogy Chanyeol irányába emelte tekintetét. - Pedig jó lenne tudni, mert így hogy szervezzen az ember bulit a legjobb barátjának?! - háborgott aranyosan Jongdae.

   Meg sem várta a válaszomat vagy az esetleges további kérdéseimet, hanem visszacsatlakozott a többiekhez. Nem sokkal jutottam előrébb...

   - Tehát a helyszín, az időpont megvan - taglalta Seokjin. - A kajákra semmi gondotok nincs, azt is rendeztem. Most már csak a meghívottak listáját lenne jó tudni, hogy mégis mennyivel számolhatunk.

   Yeol szólásra nyitotta volna édes ajkait, de ekkor meghallottuk az ismerős jelzőt és sajnos lassan mindenkinek a saját útjára kellett mennie.

   Annyira be voltak zsongva a dolgot illetően, hogy egész óra alatt még erről beszélgettek és Yodától folyamatosan kaptam az értesítéseket üzenetben a fejleményekkel kapcsolatban.

   - Baekhyun! Velünk is megosztaná, hogy mi ilyen mulatságos? - emelte meg kemény hangját a matematika tanárom.

   - Semmi. Elnézést. - Idióta vigyorom azonnal lefagyott arcomról és a továbbiakban inkább az órára koncentráltam, és epedve vártam a szünetet, hogy találkozhassak az én egyetlen nyakigláb Yoda mesteremmel.

Chanyeol

    Jinnel a bulit kezdtük el kifilézni, de a csengő hamar félbeszakított minket. Lebiggyesztett ajkakkal néztem Baekhyunra, aki édes, alig látható mosollyal nézett rám, majd a terembe sietett.

Kissé kinyílt a csipám, hála Jongdae pletykás lényének. Nem tud nekem mit adni és tulajdonképpen én ezt egy jó jelnek vettem. Míg a szervező társam minden egyes dolgot leírt Baeknek, amit mi megbeszéltünk óra elején én csak csendben piszkáltam a pulóverem zipzárját és azon gondolkoztam talán nem is kapok tőle semmit.

   Lehet annyira rágörcsöl majd a dologra, hogy el sem jön, mert kellemetlenül érzi majd magát, de azt nem szeretném. Ismerem, tudom, hogy milyen, és ez rémiszt meg a legjobban. Félek, hogy egy ilyen kisebb baráti összejövetel elijeszti a társaságomtól. De közben tudja, hogy milyen vagyok, ha csak kettesben vagyunk, és remélem az, amit eddig nyújtottam elég arra, hogy a barátjának –ha már ez jutott- tekintsen utána is.

  - Hyuuung! – ismeretlen hang csapta meg fülemet és egy kissé kellemetlen érzés csúszott a torkomba, ahogy az előttem álló fiú a képembe mosolyog.

A padban ülve vártam, hogy a következő órát is végig szenvedjem, elvégre korán reggel kell dupla fizikával fárasztani a gyerek fejét. Hirtelen ráztam meg a fejem és a túl közel lévő srácra néztem. Szemei csillogtak, ajkai hatalmas mosolyra húzódtak és úgy nézett rám, mintha egy isten lennék. Bár jól esett, úgy éreztem itt valami nem oké!

   - Hyung, miért nem figyelsz rám? Én vagyok az! Oh Sehun!

    Teljes sokk ért. Nem csak azért, mert minden szavában éreztem valami kis pajkosságot, hanem mert a kezemre simított közbe, ajkait megnyalta miután kiejtette a nevét és a padomra tette a fenekét. Nagyot nyelve és kissé megremegve néztem rá. Nem tudtam mit szeretne, és féltem, hogy minden Minho ötlete. Körül pillantva a teremben nem tartózkodott senki, annyira elbambultam, hogy még a barátaimnak nevezett emberek is ott hagytak.

  Elhúzódtam érintése elől, túl közvetlen volt, úgy megragadta a vállam, hogy szinte megnyikkantam, nem értettem mi történik körülöttem, én csak… szerettem volna végre felkelni, észhez térni és beszélgetni egy jót Baekhyunnal, erre ez történik!

  - Sehun-ah, mit művelsz? – kerestem a hangomat, majd visszafordítva a fejem szemeibe néztem. Barna íriszei megbabonáztak, ki volt sminkelve, a haja pedig össze-visszaállt, annyira… szexi volt.

 - Nem sokára tizennyolc leszel, és adnom kellene neked egy ajándékot. Szeretnél… engem? – nyomta orrát az enyémnek, én meg elvesztem. A szívem dobogása elnyomott minden zajt körülöttem, nem érzékeltem magam körül semmit, csak azt, hogy a forróság az arcomba tódul, míg Sehun ujjai a hajamba csúsznak. Nyelvével csettintet egyet, mintha fel akart volna ébreszteni a kábulatból, de én mintha még jobban beleestem volna a gödörbe, amibe az elején csak lökdösött.

  Remegve és hangosan szuszogva vártam, hogy mit tesz, de mire eljutott a tudatomig mi történik ő már az alsó ajkamat ízlelgette, én meg ökölbe szorított kezekkel vártam, hogy abba hagyja. 

Baekhyun

   Padom mellett elhaladó alak, lendülő kéz és csattanó hang. Óra végén az asztalom mellett térdelve szedtem fel a füzeteimet, a tolltartóm és az egész táskám tartalmát. Hátam mögött hallottam a rosszindulatú sugdolózást és gúnyos nevetést. Mikor lesz már ennek vége?!

   Mélyeket sóhajtozva ballagtam ki a teremből, hogy a könyvtár előtt találkozhassak a többiekkel. Még lett volna néhány kérdésem a hétvégi bulit illetően.

   - Hey, miért vagy olyan búval bélelt? - vigyorgott a képembe Jongdae.

   - Ne mássz már rá annyira! - húzta el tőlem egy kicsit távolabb Seokjin. - Nem kap tőled levegőt sem. Aztán csodálkozol, hogy alig él. - Karját lazán csapta át vállam felett és úgy vont inkább magához közelebb.

   - Miért gonoszkodsz? - nyavalygott sírós hangon, megjátszva az alacsonyabbik. - Ne sajátítsd ki Baekhyunt! - Durcás fintorral orrát felhúzva karolt belém a másik oldalról.

   - Srácok, még mielőtt összevesznénk rajtam, nem keressük meg Chanyeolt? Itt kellene már lennie. - Elgondolkozva néztem körbe a folyosón, szemüvegemet orromon feljebb tolva mértem végig az embereket, de barátunkat sehol sem láttam.

   Néhány percnyi folyosókon való kavargás után végül Seokjin tanácsára az előző órai termük felé vettük az irányt. Az ajtó előtt néhány osztálytársuk álldogált és beszélgetett, azonban a teremből csak csend szűrődött ki. Én már egy picit fel is adtam, jobban hittem abban, hogy Chanyeol inkább csak mosdóban van vagy büfében, mikor a küszöbről bekukucskálva mindannyian megláttuk a csendesség okát.

   A szőke hajú fiú teljesen Chanyeolra mászva csimpaszkodott belé, és bár abból a szögből nem egészen láttuk, hogy mit csinálnak, valahogy el tudtam képzelni. Mikor a fiú egy picit eldöntötte a fejét, jobban ráláttunk intim jelenetükre, így az is tisztán a szemünk elé tárult, hogy milyen mélyen és erotikusan vesztek el egymás ajkai közt.

   Hirtelen nagyon kellemetlen érzés fogott el. Szívem egy nagyon fájdalmasat dobbant, majd onnantól kezdve csak sajogva lüktetett. Mellkasom elnehezedett és alig kaptam rendesen levegőt is. Torkom pedig számmal együtt sivataggá változott. Valami megfoghatatlan érzés kerített hatalmába, fojtogatva, élesen belém markolva tompított le teljesen.

   - Nekem most... el kell mennem... - makogtam alig hallhatóan, és lassan hátráltam el a helyszínről, majd elfordultam és elrohantam.

   A mosdó egyik fülkéjébe bezárkózva ültem le a lehajtott vécétetőre. Fejem zúgott és forgott a rengeteg feltörő gondolat miatt. Vállaim hirtelen elnehezedve húztak egyre lejjebb, úgy éreztem, hogy hamarosan a földre zuhanok és nem csak képletesen esek pofára. Belülről a jeges, szorító érzést forróság vette át, ami túlcsordulva sós, égető könnyeimen keresztül tört utat magának a külvilág felé.

   Úgy hüppögtem, mint valami óvodás. Szánalmas. Igazuk van, teljesen szánalmas vagyok.

   Egyáltalán nem értettem a testem reakcióit. Nem lett volna szabad ennyire engednem az érzéseimnek, hiszem semmi rossz nem történt. Örülnöm kellett volna a barátom boldogságának. De akkor miért nem tudtam mégsem?!

   Gyengeségemet megelégelve haraptam erősen ajkamra és minden további könnyemet visszanyeltem. Szemeimet megdörzsöltem és visszavettem a szemüvegem.

Chanyeol

   Indulatosan löktem el magamtól a fiatalabbat. Meg elégtem, ahogy ajkait mozgatta és invitált a csókba. Nem éreztem semmit, nem mozgatott meg, egyszerűen úgy éreztem, hogy nekem nem ő kell.

 Dühösen nézett rám, láttam a szemeiben, hogy legszívesebben leütött volna, mert nem sikerült elcsábítania.

   - Mégis mi a szent szart művelsz? - keltem ki teljesen magamból. Úgy felpattantam a székről, hogy az a padlón csattant, még az asztal is kicsit megmozdult.

   - Nem is ismerlek, te meg ide állítasz és ilyeneket teszel? Szexuális zaklatásnak is beállíthatnám, csak nem vagyok olyan szerencsétlen! - szavaim közben megkerültem az asztalt és elé állva a gallérjánál megragadva, a szemeibe nézve köpködtem felé a szavakat.

   - Nem tudom mit, miért teszel, de jobb lesz, ha nagyon gyorsan befejezed, illetve fejezitek, ha Minho is benne van az ügyben!

   Elengedve őt indultam el az ajtóhoz, majd kinyitva azt a barátaimmal találtam szemben magam. Értetlenül néztek rám, míg én remegve túrtam a hajamba és egy hatalmasat sóhajtottam.

  Rosszul éreztem magam, mintha... mintha megcsaltam volna a barátomat, miközben nincs is. Az agyam képtelen volt felfogni Jongdae-ék szavait csak azt éreztem, hogy a mosdó felé rángatnak és Baekhyun nevét hajtják.

  A vécében állva a kézmosónak támaszkodtam, nem tudtam mit kéne tennem, hogyan kéne éreznem, és helyesen cselekednem. Baekhyun is látta? Miért hoztak ide a srácok, és miért érzem úgy, hogy eljátszottam az esélyeimet?

  Ajtónyikorgásra lettem figyelmes, majd megláttam a már jól ismert barna fürtöket, azt a csodálatos arcot, ami mindig mosolygásra késztet, de valami nem volt rendben. Rám emelte tekintetét én meg elszégyellve magam azonnal elfordítottam a fejem. Összeomlottam, az a csodás fiú, akit megismertem szomorú volt, könnyek csillogtak a szemeiben.

  - Baekhyun - suttogtam nevét, majd megemberelve magam oda léptem elé. Nem akartam rá nézni, borzalmasan éreztem magam. Ujjaimmal az övét kerestem, majd minden szó nélkül magamhoz húztam remegő mivoltát.

  Tudom, hogy látta, tudom, hogy rosszul esett neki és azt is tudom, hogy azért nem csókoltam vissza Sehunnak, mert Baekhyunt szeretem!