XVII.fejezet

Baekhyun

   Csak számomra tűnt úgy a szituáció, mintha egy friss tini szerelmespár beszélne arról, hogy hogyan ment otthon a bemutatás? Lopva körbetekintettem a busz utazóközönségén, de mindenki a saját dolgával volt elfoglalva, senki sem figyelt ránk. Furcsa mód ettől még inkább zavarba estem.

   - U-ugyan! - kuncogtam kipirult arccal és érintkező kezeinken összefontam ujjainkat. - Fiúk nem gyönyörűek, maximum csak helyesek. Én pedig még csak a közelében sem állok ennek a szónak.

   Sosem szakított szét belülről az önbizalom és magabiztosság, de valahogy Chanyeol mellett még annyira sem voltam stabil érzelmileg, mint amúgy. Nem tudtam, hogy azért, mert különös dolgokat vált ki belőlem vagy egyszerűen csak azért, mert jobb srácnak tartom, mint magamat.

   - Ne nézz már így azokkal a nagy baba szemeiddel. Helyes vagy. Igen. - Határozottan magam elé bólintottam és összekulcsolt kezünk mentén felhúztam, hogy leszállhassunk a lassan kiürülő járműről.

Chanyeol

    Arca kivirult, annyira édes volt, legszívesebben magamhoz húztam volna, és átölelve sose engedtem volna el. De ezt nem tehettem meg itt, mindenki szeme láttára.

    Az viszont, hogy ujjainkat összefűzte meglepett. Egyre több mindent tesz, ami nekem kezd fontossá válni. Lehet neki ez nem is jelent semmit, csak játszadozik, és keresi az útját. Próbál barátokat szerezni, de... ez nekem mást jelent. És akkor ezek után még azt mondja nekem, hogy helyes vagyok!

    Szívem esze-veszett kalapálásba kezdett, mellkasom majd' szétszakadt és az agyam teljesen leállt. Szinte felrángatott magával, hogy leszállhassunk a buszról a suli közelében. Forró érintése miatt teljesen megfeledkeztem a körülöttem lévőkről. Megkapaszkodva vártuk, hogy a sofőr a fékre lépjen majd ajtót nyisson, és a friss levegőt szívhassunk. Szememmel a házakat követtem, míg hüvelykujjammal Baekhyun kézfejét simogattam. A buszmegállóban lefékezve Baekhyun édesen a mellkasomhoz ért. Nem sok mindent észleltem, a szívem heves dobogása megrémisztett, de elengedtem a kicsi kezét, és a derekát átölelve húztam magamhoz apró kis testét, nehogy elessen.

  Lassan pillantottam le szemeibe, éreztem, ahogy a vérem az arcomba tódul, zavart volt a lélegzetvételem, illetve a ketyegőm is megbolondult.

Mikor kinyíltak az ajtók kínosan elmosolyodva néztem ki, majd elengedve Baekhyun vékony kis derekát ujjaira fogva most én húztam le a járműről.                                   

  Alig lépett le róla meghallottam egy kellemetlen hangot.

- Oh nézzétek! Magával hozza, a pitbullját nehogy baja essen!

Baekhyun

    Elvesztem. Totálisan elvesztem abban a pár pillanatban. A buszsofőr bénázása, Chanyeol gyengéd és védelmező érintései a hatalmukba kerítettek, és valami olyan helyre, illetve időbe varázsoltak, amiről eddig úgy hittem, hogy nem létezik. Pedig én mindig is úgy gondoltam, hogy erős fiú vagyok. Most mégis kiderült, hogy van egy ilyen oldalam. Chanyeol mellett minden olyan más. Jó értelemben, izgalmasan más.

   Nem sok időm maradt a merengésre, ugyanis ahogy a lábunk a járdát érte, máris egy nemkívánatos és rosszalló megjegyzés ütötte meg fülünket.

   - Semmi közöd hozzá, senki nem kérdezett, Jaehwan - morogtam elsötétedett tekintettel, és kikerülve a kis csapatot tovább próbáltunk haladni.

   - Nocsak, valaki ma bal lábbal kelt. - Nem álltunk meg a megszólalásra, próbáltam úgy tenni, mintha nem is hallanám, de ők követtek.

   - Hozzád beszélek! - kapta el a karomat Jaehwan, azonban Chanyeol rögtön utána nyúlt és kiszabadított a fogságából.

   Szorosan tartottuk egymás kezét. Mindig, mindig próbáltam elkerülni a hasonló helyzeteket, igyekeztem elengedni a dolgot és csak csendben megtenni, amit kérnek. De hosszú évek után már igazán ráuntam, belefáradtam. Csak egy egyszerű diák vagyok, senkinek nem ártottam soha, mégis engem néztek ki maguknak. Elegem lett.

   - Picit felmelegedett a helyzet a kiskutyáddal aztán rólunk meg már meg is feledkezel, vagy mi? - Gúnyos vigyora a föld egyik legundorítóbb látványa.

   - Ide figyelj, Lee Jaehwan! Jobban teszed, hogy ha most már leszállsz rólam, mert így is, akaratom ellenére is túl sok mindent tudok rólad, amivel árthatnék neked.

   - Üres szavak - vont vállat flegmán.

   - Jobban tennéd, ha most az egyszer komolyan vennél, és eltakarodnál végre az életemből. Azért, mert a Te életed szar és savanyú a szőlő, ne másokat tarts terrorban, ne tedd tönkre őket. Így csak olyan leszel, mint az apád. Egy lecsúszott senki.

    Betalált. Ez nagyon-nagyon csúnyán, mélyen eltalálta. Mielőtt még robbanhatott volna a bomba, sarkon fordultam, majd a teljesen megilletődött Chanyeolt magammal húzva indultam meg az iskola kapuja felé.

   Csak össze ne ess. Ezt a pár lépést még bírd ki. Gyerünk Baekhyun! Ha már eddig elmentél, most ne légy gyenge.

   Észre sem vettem, hogy milyen erősen szorítom barátom mancsát, csak az elszorult, hideg ujjbegyei figyelmeztettek. Az iskola aulájába beérve egy kevésbé forgalmas szakaszon lelassítva álltam meg Chanyeol előtt.

   - Mit tettem? - kétségbeesetten, nagy szemekkel néztem fel rá, majd nagyot sóhajtva döntöttem arcomat mellkasának.

Chanyeol

     Igazából nem is tudtam mi történik körülöttem. Csak kapkodtam a fejemet a két fél között és próbáltam felfogni a pici szavait. Baekhyun kikelt magából, káromkodott, szinte vöröslött a feje és ideges volt. Szégyen nem szégyen, tetszett. A torkomban hatalmas gombóc nőtt, a végén már majdnem behúztam egyet ennek a mitugrász gyereknek, de elrángatott onnan és a suli falai közé menekültünk. A szívem majd kiszakadt a helyéről, hisz nem engedtük el egymás kezét, ujjaink ugyanúgy egymásba fonódtak akárcsak a buszon, és az kábé az egész végzős évfolyam minket nézett.
    Megállt, nem bújt el, hanem ott az aulában mindenki előtt nekem dőlt és szinte rosszul lett. Körül néztem, mindenkinek a megdöbbenés volt a tekintetében kivéve egy embert. Choi Minho egy lenéző mosollyal pillantott felénk, majd megragadta Sehun kezét és az emeletre húzta. Borzalmasan éreztem magam, így Baekhyun hajába simítva egy gyors puszit nyomtam üstökébe és elhúzódva tőle szemeibe néztem.

   - Menjünk be a könyvtárba és mesélj nekem a kialakult helyzetről, kapcsolatról meg ilyenek. Van időnk, ha úgy van, akkor nem megyünk be első órára. Gyere Bacon – simítottam arcára, majd elkezdtem húzni magam után.

   A könyvtárba a mi bandánk helyére ültünk. Mrs. Choi értetlenül nézett ránk, hisz egyikünk sem jár be ide kora reggel, most mégis úgy döntöttük itt lesz a legjobb, legnyugisabb. Láttam Baekhyunon mennyire rosszul érzi magát, így én nem ültem le, ott guggoltam a széke előtt a kezem a combján pihent, míg a másikkal arcát simogattam. Próbáltam megnyugtatni, de nem tudtam mit kéne tennem.

   - Elmondod, hogy kezdődött ez az egész? – suttogtam, hogy ne ijedjen meg a hirtelen hangtól.

   Féltettem, és reméltem barátjának fogadott már annyira, hogy elmondja a dolgokat. Kíváncsi voltam, viszont közben zavart valami más is. Méghozzá Minho viselkedése.

Baekhyun

   Nem voltam híve a lógásnak, de úgy tűnt, mostanában egyre többször kellett kipróbálnom számomra extrémen a komfortzónán kívüli dolgokat.

   - Már alsó középiskolában és általános iskolában is osztálytársak voltunk. - Egy nagy sóhaj után kezdtem bele halkan a magyarázkodásba. Arcommal hatalmas tenyerébe rejtőztem szégyenemben.

   - Amióta csak tudom, ismerem, mindig ilyen volt köztünk a viszony. Valamikor még régen apukám az Ő apjának a beosztottja volt. Aztán tönkrementek, apám pedig nem tartott velük a lejtőn, a bátyám pedig miattuk került el Japánba. Talán ez lehet a probléma - gondolkodtam el. - De aztán az is előfordulhat, hogy csak szimplán nem tudunk meglenni egymás mellett. Nem lehet mindig mindenki a másik kedvence - nevettem el magam szomorúan.

   Próbáltam úgy tenni, mintha annyira nem érdekelne a dolog, de belül nem tagadhattam, hogy igenis megérintett a helyzet. Most tényleg betelt a pohár és a padlóra küldött a kialakult szituáció. Annyira bántott, hogy bármennyire is próbálkoztam, zavart és érdekelt is mások véleménye rólam. Nem tudtam könnyen elengedni. Ráadásul még szegény Yodát is ezzel kellett terhelnem.

   - Ne haragudj, hogy belerángattalak - emeltem fel rá könnyektől csillogó szemeimet.

   Nem akartam gyengének tűnni előtte, de végül csak megtörtem.

Chanyeol

    Tudtam, hogy nehéz neki erről beszélni, hisz látszódott az arcán mennyire elege is van a kialakult helyzetből, és úgy mindenből. Édesen nyomta arcát beszéd közben a kezembe, és szinte el akart bújni bennük. Nem tudtam, hogy előlem akar-e, vagy a világtól, de nálam kereste a vigaszt és hatalmas boldogsággal öntött el az, hogy úgy érezte megnyílhat nekem egy kicsit. Előtte guggolva kicsit megfájdult a lábam, de úgy éreztem ez a minimum, érte megteszek bármit, csak ne legyen ilyen szomorú. Lehajtott fejét rám emelte, mire édesen csillogó szempárok pillantottak felém. Azonnal cselekedtem, felálltam megfogtam kezeit és felrántva a székből magamhoz húztam törékeny valóját. Annyi minden kavargott bennem, szerettem volna, ha mellettem biztonságban érzi magát, ha tudja, hogy én itt leszek vele, történjék bármi. Óvatosan fúrtam orromat a hajába, és ujjaimmal megmarkoltam a kabátjának anyagát, hogy még közelebb érezzem magamhoz.

   - Tudod Baek… Ha nem rángatsz bele, én megyek bele fejjel a dolgokba, mert ilyen természetem van. Megvédem azokat az embereket, akiket szeretek és a barátaimnak tekintek. Az, hogy ez a fekete hajú ilyen szerencsétlen és másokon vezeti le a feszültségét, a családi problémáit már nem a mi hibánk, mi nem tehetünk róla mégis megkapjuk… Az élet igazságtalan, de én itt vagyok és támaszkodhatsz rám, történjék bármi – nyomtam egy puszit a hajába, majd a tincseibe simítva ujjaimat néztem le rá. Még sosem láttam ennyire közelről. A könnycseppek még mindig mardosták a szemét, csillogott, kifújt levegőjét szinte az ajkaimon éreztem, ami miatt a szívem hevesen kezdett el dobogni, gyomrom bucskázott egyet és úgy éreztem vége az életemnek. Tekintetét nem eresztettem el, hüvelykujjammal arcára simítottam és óvatosan mozdulva apró, de szeretetteljes puszit nyomtam pisze orrára.

   - Menjünk egy forró csokizni – mosolyogtam rá, de nem engedtem el. Ahhoz túl kellemesen éreztem magam. Az, hogy mit mondtam neki nem akart zavarni, elvégre oda tettem, hogy a barátomnak tekintek, tehát nem kéne neki másnak gondolnia… Pedig… Aish mindegy is. Úgy sem fog összejönni sosem a dolog.