XVI.fejezet

Baekhyun 

   Mikor megszólított, még haboztam egy kissé az indulással. Tényleg nem szerettem volna illetlenül viselkedni, mégis zavaromban a lehető legrosszabb stratégiát választottam, inkább menekülőre fogtam, majd próbáltam felsietni a holmijaimért. Azonban Chanyeol hamar beért, és megállított utamban.

   Megszeppenve álltam az események előtt. Az egyik pillanatban még mélyen bűvöltük egymást, majd hirtelen a másikban már közelről hallgathattam -az este folyamán másodjára- szíve gyors ritmusát.

  - I-igen... nagyon - motyogtam mellkasába, majd zavartan mégis határozottan bújtam ki öleléséből. - Tényleg nagyon jól éreztem magam. Köszönöm - mosolyogtam rá, és felkapva a táskámat lerohantam. Édesanyjának és nővérének is megköszöntem a szíves vendéglátásukat, aztán megígértem, -mert Park asszony a lelkemre kötötte- hogy még mindenképpen ellátogatok hozzájuk és végül elbúcsúzva mindenkitől indultam haza.

   Buta Baekhyun, nagyon-nagyon buta Baekhyun! - szidtam magam hazafelé menet. Nagyon-nagyon csúnyán elrontottam a végén. Nem kellett volna így elrohannom. Biztosan meglett így az egész családnak a véleménye rólam... szörnyű... Viszont a nagy sietségem egyetlen pozitív eredményeként sikerült elérnem az utolsó buszt, hazafelé.

   A jármű ablakának döntött fejjel, az üvegen szaladgáló esőcseppeket figyelve merültem el gondolataimban. Annyira szép mosolya van és olyan finom az illata, az ölelése pedig meleg. Észre sem vettem, hogy amióta Chanyeolról gondolkoztam, a gyomrom borsó nagyságúra töpörödött és valami mélyen belül olyan jólesően csiklandozott.

   A buszról leszállva láttam, hogy az előszobában még égett a villany. Szívemet és egész valómat elöntötte a mérhetetlen szégyen és bűntudat. Még sosem maradtam ki. Remegő lábakkal sétáltam el a bejáratunkig, egy nagyot szusszantam és benyitottam az ajtót.

   - Megjöttem - rebegtem el halk és bizonytalan hangon. Levetkőztem és nesztelenül indultam meg a szobám felé, azonban édesanyám a nappaliban engem várt.

   - Anyu, ne haragudj, én... - nem tudtam befejezni a mondandómat, mert a nyakamba borulva, szorosan ölelt magához. Percekig álltunk ott szótlanul, majd arcomra adott két puszit és végül jó éjszakát kívánva hagyott magamra. Szemöldökömet értetlenül ráncolva vonultam szobám ajtaja mögé.

   Micsoda nap!

Chanyeol

   Nem mutattam ki, de igenis rosszul esett az, ahogy Baekhyun elviharzott. Miután túl közvetlen voltam, ő kiszakadt a karjaimból, felkapta a táskáját és elindult lefelé. Szomorú lettem, ajkaimról az enyhe mosoly eltűnt, mellkasomban a szívem nem dübörgött már úgy, mint eddig. Tenyerem bizsergése –melyet az ő valójának megérintése okozott- elmúlt, szinte fizikailag fájt az, ahogy otthagyott a szoba közepén.  Kicsit megkésve indultam el utána, hallottam, ahogy anyának megköszöni a vacsorát, leérve épp elkaptam a pillanatot, ahogy Yoora előtt is meghajol, –megjegyezném, hogy igen mélyen, mintha felsőbb rendű lenne nála, vagy nem tudom- majd a cipőjéért, és a kabátjáért indul az előszobába. A nappaliban állva, teljesen lesokkolva néztem végig, ahogy elviharzik.

  Magamba zuhanva ültem le a kanapéra, és csak bámultam magam elé, elgondolkoztam. Mit tettem, amiért ezt kapom? Tudom, túl gyors a tempóm, tudom, túl közvetlen vagyok és kimutatom az érzelmeimet, de nem vagyok egy chadonam, aki teljesen hűvös a körülötte élőkkel, nekem nem ezt tanították kiskoromban. Csak ültem ott és teljesen értetlen voltam, egészen addig, míg Yoora oda nem vágódott mellém.

 - Nagyon aranyos srác – simította a kezét hátamra, míg én már könnyfátyolos szemekkel pillantottam rá. Íriszei boldogságot tükröztek, szinte láttam benne, hogy szurkol nekem, de ahogy feleszmélt karjai közé zárt, és simogatni kezdett. – Baj történt? Furcsállottam, hogy ilyen gyorsan elment.

 - Nem tettem semmi rosszat, egyszerűen csak ilyen félénk, és inkább elmenekül előlem, mint megmondja a baját. Noona, én ezt nem bírom így. Valójában nem is a suliban találkoztunk. Egy társkeresőn dobta ki nekem őt. Bacon volt a neve és akkor nem ismertem még, beszélgettünk, sokat, napokon át, aztán történt valami, ami miatt meginogtam. Azt mondta valaki megmentette őt, az a valaki én voltam. Van egy srác, aki piszkálja, és én megvédtem tőle. Megszakítottam a kapcsolatot Baconnel, nem beszéltem a társkeresős sráccal, mert össze kellett raknom a fejemben az egészet. Aztán mondtam, hogy találkozzunk, és aztán itt volt. Megöleltem és elment.

  Csak úgy dőltek belőlem a szavak, és azt sem tudtam miért mondtam el neki, mindig is megbíztam benne, de talán Seokjinnek, vagy netán Jongdaenek kellett volna kifakadnom, nem a nővéremnek. Yoora szótlanul ült mellettem és csak simogatta a hátamat, míg én szinte a melleibe fúrtam az arcom. Enyhe mosollyal az ajkaimon szívtam be édes illatát, majd elszakadva tőle nagyon szusszantottam.

  -Írj Baconnek, kérdezd meg tőle milyen volt a randi, aztán, ha nagyon elutasító, akkor inkább csak élőben próbálkozz vele.

 - Nem érted – ráztam a fejem, hajamba túrtam, majd ismét egy nagyon szusszantottam – láttam rajta, hogy fél tőlem. Átöleltem, és szinte remegett…

 - És te?

 - Én meg majd’ elaléltam attól, hogy a kezeim közt tarthatom őt. Furán éreztem magam, vonzódok hozzá.

  Miután Yoorának elmeséltem az utóbbi napok minden pillanatát, azt javasolta tartsak ki és maradjak Baekhyun, illetve Bacon mellett is. Én pedig megfogadtam a tanácsát, miért ne alapon. Így fürdés után már az ágyamban fekve pötyögtem Baconnek.

„Szia. Remélem minden rendben veled. Nem tudom miért, de úgy érzem haragszol, vagy félsz tőlem. Csakhogy tudd, nem akarlak bántani, mindig is jó kisfiú voltam, csak olyanokat váltasz ki belőlem, amit még én sem értek. Bacon, ne haragudj rám, csak a barátod akarok lenni, tudom, hogy megijesztett a viselkedésem, a nővéremnek a mondatai, de ne hátrálj meg. Már belekezdtél, segítenék neked, melletted lennék, megpróbálnék mindig kiállni érted, tényleg szeretnék melletted maradni.

Remélem ízlett a spagetti! És remélem azt is, hogy nem kaptál ki, amiért ilyen későn mentél haza, bár jó helyen voltál…  Holnap busszal megyek suliba, ha gondolod, akkor foglalok majd neked helyet! :3

Yoda „

Baekhyun

   Reggel az éjjeliszekrényemen twisztet járó ébresztőórámra keltem. Finoman rácsapva hallgattattam el a vidám kis masinát, majd nagy ásításomat egy kis nyújtózkodás követte. A reggeli rutinom szokásosan zajlott annyi kivétellel, hogy ismételten nem a telefonomhoz nyúltam legelőször. Csak a reggelinél jutott eszembe megnézni az üzeneteimet, viszont akkor sem tudtam sokat időzni vele, mert apám a kérdéseivel bombázott.

"Nemsokára indulok, a lefoglalt helyért pedig igen hálás lennék. :) "

  Gyorsan pötyögve válaszoltam vissza Yoda-nak. A többit majd személyesen megbeszéljük.

  - Merre jártál az este, fiam? - Inkább érdeklődve, mint számon kérve tette fel a kérdést édesapám.

 - Az egyik barátomat látogattam meg. - Nem lett volna értelme elhallgatni az igazat, így inkább röviden és lényegre törően válaszoltam.

 - Nem is szóltál, hogy Kyungsooval találkozol - húzta fel csodálkozva dús, ívelt szemöldökét szülőm.

  - Mert nem is vele futottam össze, hanem az egyik évfolyamtársammal.

  Szüleim bizonytalanul és kételkedve összenéztek felettem, de nem tettem szóvá és nem álltam neki magyarázkodni. Ehhez nem volt meg a megfelelő hangulat, pillanat illetve idő. Összetettebb ez annál. De egyszer majd megmagyarázom nekik.

 Búcsúzás után felkapva a sulis dolgaimat iramodtam neki az útnak, hogy nehogy lekéssem a szokásos reggeli iskolás járatomat. Már a buszmegállóból megpillantottam a kanyarodó járművön az én egyetlen Yoda-mat. Hű, ez milyen bután hangzik. Még mindig egy szerelmes tininek érzem magam. Amin az sem segített, hogy reggel, mikor kinyitottam az álomtól még nehéz pilláimat, Ő volt az első gondolatom. És azóta is folyamatosan csak Chanyeol járt a fejemben.

 Ösztönösen cselekedtem. Széles mosollyal, félszegen kalimpáltam a kezemmel, majd a tömeget követve szuszakoltam fel magam a buszra. Majdnem orra estem, mert valakinek megbotlottam a lábában, de még pont időben meg tudtam kapaszkodni a Chanyeol mellett üresen rám váró ülésben.

 - Jó reggelt! - makogtam szégyenlősen mosolyogva, miközben felsegített a számomra fenntartott helyre.

Chanyeol

    Miután elküldtem az üzenetet Baconnek úgy döntöttem ideje kiheverni a mai napot. Telefonomat töltőre tettem, és nyakig betakarózva azon gondolkoztam milyen lenne, ha itt lenne mellettem. Biztos az oldalán alszik, magzat pózban, és azt is el tudom róla képzelni, hogy valami kis állatot szorongat. Macit, vagy netán egy kismajmot, és úgy kapaszkodik belé minden este, mintha az mentené meg a gonosz szörnyektől. Én csak mellé húzódnék, kezemet rásimítanám a derekára, a tarkójára puszilnék és boldogan hunynám le a szemeimet.

    Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor elaludtam így éjjel volt egy álmom, ami kissé kínosan végződött. Borzalmasan zakatoló szívvel és fájdalmasan szűk bokszerrel léptem be a fürdőmbe, hogy minden illetlen dolgot kiverjek a fejemből, és megpróbáljak rendesen az iskolakezdésre koncentrálni. Miután már semmi gondom nem volt, megmosakodtam, felöltöztem és a táskámat felkapva indultam meg az ebédlő felé. Senki sehol, ami kissé meglepett, de már biztos elmentek, pedig én nem voltam késésben. Megrántottam a vállam és készítettem magamnak egy kis reggelinek valót, na meg ittam egy kakaót. Gyorsan összeszedtem még a dolgaimat, és bezárva a ház ajtaját elindultam a buszmegállóhoz, hogy felülve rá helyet foglaljak magam mellett Baekhyunnak. De amikor elindultunk a szívem ismét megmutatta mennyire félek. Féltem attól, hogy mi lesz ezek után.

   Ugyanúgy fogunk egymáshoz viszonyulni? Abban biztos voltam, hogy én teljesen belehabarodtam abba az emberbe, aki csak a barátjának fogadott. Aki csak azért beszélt és találkozott velem, mert szinte muszáj volt. Nem változtunk meg ennyi idő alatt. Ugyanazok voltunk akárcsak a társkeresőn. Én ugyanaz a bohókás srác, és ő sem változott semmit. Talán kicsit félénkebb élőben, és ez marhára zavart.

   Gondolkozásomból a látványa zökkentett ki. Szinte lihegve sietett mellém, de megbotlott, akaratom ellenére is elmosolyodtam bénaságán. Megfogtam a kezét és felsegítettem a mellettem lévő üres helyre.

   - Jó reggelt – bólintottam neki kicsit mélyebben, majd csak kipirult arcát néztem. Szemei kissé vörösek voltak, talán a csípős hidegtől, ajkait a sálja védte, míg orrán ott csücsült egy szemüveg, ami kiemelte szemeit. Imádtam, egyszerűen meg tudtam volna ölelgetni, de nem tehettem. Nem rohanhattam le ismét úgy, mint előző nap. – Jó aludtál? Nem szidtak le otthon? Én tényleg sajnálom, hogy olyan sokáig nálunk voltál, nem fordul elő többet, ha azt mondod menned kell, akkor sem tartalak ott. Ne haragudj – hajtottam le a fejem szégyenlősen és a kabátom kezdtem el piszkálni. Azt hiszem az alig húsz perces út egy órának fog tűnni, ha ilyen marad a légkörünk… 

Baekhyun 

   - Hé, ne viccelj már! - Huncutsággal és elnézően kuncogva, finoman böktem oldalba könyökömmel, mire azonnal felém kapta a fejét.

   Tekintetünk percekre összefonódott. Szemügyre vettem kócos haja alól kilógó füleit, különös babonától fátyolos gesztenyebarna szemeit, édes orrát és széles mosolyra húzódott telt ajkait. Ha akartam volna sem tudtam volna leplezni, hogy jókedve mennyire átragadt rám.

    Egy pillanatra megszűnt a világ, nem tudtam azzal foglalkozni, hogy mi lesz majd az iskolában, miből fognak kihívni felelni, vagy éppen ki fog belém kötni. Úgy éreztem, hogy vele tökéletesen jól indult a napom, és ezt senki sem teheti tönkre.

     - Egyébként nagyon jól éreztem magam tegnap este. Köszönöm - vallottam meg enyhén zavarban. - És képzeld, annak ellenére, hogy szinte soha nem maradtam még így ki, otthon senki nem szólt semmi rosszat érte. De még kérdezősködni sem kezdtek. Anyától ez különösképp furcsa. - Igazán még csak ekkor gondoltam bele, hogy a szüleim viselkedésével nem minden volt rendben.

    - Ugye anyukád és a nővéred nem gondolnak semmi rosszat rólam? Nem szerettem volna illetlennek tűnni vagy bármi, csak tényleg későre járt. Mert a vacsora nagyon ízlett, és ha majd lehet, máskor is csinálhatnánk ilyet - vigyorogtam izgatottan Chanyeolra.
     Picit féltem, hogy majd idegesítőnek fog tartani a sok fecsegésem miatt. Igaz, írásban már láthatta milyen az, mikor megered a nyelvem, de élőszóban azért ez mégis másabb. Ezért inkább elcsendesedve vettem vissza magamból valamint az izgalmamból, és vártam az Ő véleményét.

Chanyeol 

   Meglepődtem rajta. Szinte pillanatok alatt kivirult, játékosan meglökött és rám nézett. Odakapva a fejem elvesztem íriszeiben, azokban a csodálatos barna szemekben, amikbe ugyan egy kicsit belezavartak szintén barna tincsei gyönyörű volt. Elszakadt tőlem és végig járt. Láttam, hogy végig nézett rajtam, és amikor az ajkaimra vándorolt tekintete, elpirultam. Elkaptam a fejem és inkább egy pillanatra ki kukkantottam az ablakon.
   Beszélni kezdett, és csak úgy ömlöttek belőle a szavak, amikor úgy tűnt befejezte édes mosollyal az ajkaimon egy kicsit félre döntöttem a fejem, akár csak egy kutya, aki a jutalom falatra vár. Csak megbabonázva néztem őt és nem tudtam a mosolyt levakarni az arcomról.
     - Olyan szép és édes vagy – suttogtam magam elé, és mocskosul imádkoztam, hogy ne hallja meg. Gőzöm sincs mi ütött belém, miért voltam ekkora balfék, hogy csak így kimondtam a gondolataim, de igazából nem bántam meg. Sőt megkerestem tekintetét, kezemet óvatosan az övére simítottam és mosolyogva közelebb dőltem hozzá.
     - Mindenki imád a családból már most, ne aggódj. Máskor is jöhetsz, ha a szüleid megengedik, és gyönyörű vagy Bacon – suttogtam utolsó mondatomat, majd elhúzódva tőle ujjaimmal cirógatni kezdtem a kézfejét.
    Nem tudom mit váltottam ki belőle, de nagyon reméltem, hogy elkezdtem mozgatni valamit, ha zavarba hoztam már az is valami nem igaz? A lényeg az volt, hogy kezdtem magam kifejezni, és bár nem úgy, mint egy barát, azért én szerettem volna megmutatni neki, miszerint nekem nem biztos, hogy a barátzóna elég lesz.