XV.fejezet

Baekhyun

   Meglepetten kaptam rá tekintetemet, mikor elvette tőlem a táskámat. Már majdnem azt hittem, hogy... Na jó, nem, csak nem akart volna kidobni vagy meggondolni magát az egésszel kapcsolatban. Kissé megzavarodtam és nem értettem a helyzetet, azonban hamar megdobta a hangulatot egy ködös magyarázattal.

   - Barát... - suttogtam nyakába magam elé a szót, ízlelgetve.

   Agyam automatikusan küldte testemnek az üzenetet, így ha akartam volna se - bár egyáltalán nem akartam - tudtam volna megállítani magam abban, hogy visszaöleljek. Nagyot szusszanva simultam hosszú s erős karjai közé, arcomat széles és puha mellkasába temetve mosolyodtam el, ahogy heves szívverését éreztem.

   Orrával finoman simított végig nyakamon, amitől egész gerincemen végigszaladt egy különös bizsergés és enyhén megrázta testemet, majd hajam apró szálai izgatottan meredtek felfelé nyakamon. Évezredeknek tűnő pillanatokig ültünk így az ágyán, finom illata teljesen eltelítette szaglójáratomat, ezzel örökre bevésve tudatomba és testembe.

   - Legyünk barátok - kértem halk és bizonytalan hangon.

   Finoman kibontakoztam öleléséből, karjait lágyan mégis határozottan megfogva tartottam Őt magammal szemben. Még mindig nem teljes bátorsággal és önbizalommal néztem szemeibe, azonban belülről valami különös érzés mégis hitet és erőt adott.

  - Legyünk. Barátok. - jelentettem ki.

   Ezzel pedig vakon fejest ugortam számomra valami nagyon ismeretlenbe és csak remélni tudtam, hogy majd valaki időben elkap.

Chanyeol

   Csak csendben öleltem őt, míg Baekhyun motyogott valamit. Valójában nem értettem, illetve nem is hallottam így nem nagy figyelmet fordítottam rá, csak élveztem, hogy érintkezhetek vele. Minden pillanatban, mikor a szívem megdobbant úgy éreztem egyre feljebb kúszik a torkomban, hogy jelezze, nekem mennyire hatással van rám

   Barátok… Bár azt hinné az ember, hogy erre vágyik, legyenek barátai, normálisak nem olyanok, mint milyenek nekem voltak. Mégis ahogy Bacon, a vékony ajkai közt, kissé elfúlón kiejtette ezt a szót, a fejemben a piros lámpa villogni kezdett, a sziréna a fülemet sértette, ahogy a szívem repedése is megpiszkálta az elmémet. Csak a barátom akar lenni, semmi más, hisz alig ismerjük egymást! Nem is értem miért gondoltam másképp erre az egészre.

   Karjaimat megragadva nézett mélyen a szemembe, szinte fürkészett belülről, mintha érezte volna, hogy az én szívem már előrébb jár. Ő a barátom akar lenni, az én ketyegőm pedig már előre összetörik, mert úgy is a barátzónában ragadok, hisz ilyen volt az én formám!

   - Rendben, Baekhyun – bólintottam félszegen, majd elhúzódva tőle egy pillanat alatt álltam fel az ágyról. Nem akartam a közelében lenni úgy, hogy a mellkasom dübörög a csalódástól, saját magamat ringattam egy téves álomba, ami akkor tört össze, abban a pillanatban, mikor a pici azt mondta barátok. Elvégre két fiú csak barátok lehetnek, elmennek ide-oda, együtt tanulnak, megosztják egymással a gondjaikat és segítenek egymásnak csajozni… Csakhogy nekem nem volt szükségem lányra, nekem Baekhyun kellett. Az a csöpp valója, édes tekintete, aranyos anyajegye az ajka felett, azok a gyönyörű ujjak, a kifinomult vonásai, a beszédhangja, a szavainak formálása, a csilingelő nevetése, és ami a leginkább kellett, a gyermekded lelke, mely’ mikor megöleltem szinte az enyémnek simult. Úgy éreztem magam, mint egy őrült a közelében, zavarodott lett az elmém, azt akartam, hogy elmenjen, de mégis szerettem volna, ha nekem simul, elmosolyodik és motyogjon valamit nekem, csak nekem. 

   - Drágám, gyertek! – anya mosolygós hangja törte meg a felettébb kínos és gáz csendet.

  - Asszem’ kész a vacsora, gyere – nyújtottam ki felé tenyerem, hogy ő belecsúsztassa édes bőrét, majd megkapaszkodva mancsomban felhúzza magát az ágyról.

Baekhyun

   Kissé meglepett különös viselkedése. Hirtelen eltávolodott tőlem, és már rám sem nézett. A szobában teljes csend telepedett le ránk, kínos és tétova légkör vett minket körbe,  hallottam ahogy zavarodottan veszi a levegőt. Megijedtem, hogy talán valami borzasztóan rosszat mondtam vagy cselekedtem és ezért megharagudott rám.

   Talán nem is kellett volna azt kérnem, hogy legyen a barátom... hiszen ez olyan... nem is tudom. Vagy talán nem kellett volna megölelnem? De Ő kezdte! Talán meggondolta magát? De azt mondta, hogy rendben.

   A pánik szélén állva, ajkaimat rágcsálva, izzadó kezeimet tördelve próbáltam agyam tornáztatásával valami gyors és hatékony megoldást találni; valahogy közeledni akartam felé, hogy megbeszélhessük és kiszedjem belőle, hogy mi változott pár másodperc alatt.

   Édesanyja kedves hangja azonban éppen félbeszakította gondolataim kavalkádját. Kissé elpirulva fogadtam el Chanyeol jobbját, hogy felhúzhasson az ágyról, ám mikor már két lábon támasztottam a padlót, akkor sem engedtem el hatalmas meleg és puha tenyereit. Félszegen rámosolyogtam, picit megszorítottam tagját és kifelé húztam az ajtón.

   - Hm. Micsoda finom illat! - jegyeztem meg dallamos hangon a konyhába menet.

   Park asszony főztje valóban nem játék!

Chanyeol

    Egy csalóka mosoly suhant át ajkaim szegletében, mikor a pici, minden habozás nélkül fogadta el a kezemet, majd megszorítva tenyeremet kifelé vette az irányt. Lassan csoszogtunk egymás mellett egészet a konyháig, én csendben, míg ő kinyilvánította, miszerint anya tud valamit. Enyhén izzadni kezdtem, és kicsit furán is éreztem magam, ahogy beállítottunk az étkezőbe kézen fogva kissé kipirulva. Mintha épp holmi fajtalankodáson kapott volna minket anya, pedig csak megöleltem, és azt mondta a barátom akar lenni.

  - Áh, Chan---. Ő meg kicsoda? Hűha Yeollie nagyon helyes kis barátod van! Szia, Park Yoora vagyok, ennek a mamlasznak a nővére. Remélem, jól fogod őrizni az én kicsi öcsikém szívét.

   Megsemmisültem! Komolyan, én mondom sosem gondoltam volna, hogy egyszer pont a nővérem miatt fogom magam ennyire kínosan érezni. A szívem zakatolt és már eszembe is jutott, hogy Baekhyun a hasát fogva nevet, miközben a földön fetreng és csapkod. De, ahogy oldalra pillantottam egy megszeppent arcú fiút láttam, aki kipirulva hajolt meg Yoora előtt, majd szégyenlős mosolyra húzta a száját.

  - Megfoglak ölni! – hunyorítottam a nőnek, majd hellyel kínáltam Baekhyunt az asztalnál. Éreztem a feszültséget, és az volt a baj, hogy nem akartam ránézni. Yoora persze, direkt Baekhyun mellé telepedett, majd közelebb hajolt a barátomhoz és odasúgott neki pár szót, amivel kicsapta nálam a biztosítékot.

  - Én mondom, szerintem Chanyeol nagyon jó szerető lesz!

  - Jézusom Yoora, maradj már!

Baekhyun

   Belépve az étkezőbe egy igazán lehengerlő, kedvesen mosolygó lány fogadott minket. Ebben a családban nem lehetett mondani, hogy senkinek nincs életkedve.

   Megilletődve hallgattam mondandóját a testvérnek, nem tudtam mit mondhatnék erre, így csak illedelmesen meghajoltam vidám szavai előtt. Azonban amit ezek után mondott, az okozott még csak igazán nagy meglepetést! Nyálamat félrenyelve köhögtem fel és rákvörösre pirult arccal próbáltam elfordulni az asztaltól, hogy ne lássák a szenvedésem.

   Erre mégis mit lehet felelni? Az jó? Köszönöm a tájékoztatást? El tudom képzelni? Vagy mit? Szinte már éreztem, ahogy szégyenemben a székem lábai lassan kezdenek süllyedni a padló alá és ezzel együtt lassan engem is elnyel a föld. Ám ekkor segítségemre sietett Chanyeol édesanyja; amiért szerintem jó sokáig hálás leszek neki.

   - Ne piszkáljátok szegény fiút! - szólt rá két gyermekére erélyesen. - Még be sem lépett hozzánk, máris zavarba hozzátok. Hát ezt tanítottam, hogy így viselkedünk egy vendéggel? - hányta a szemükre csalódottságát, majd miután mindenki elé odakerült a vacsora és megköszöntük, hozzám fordult. - És mondd csak, Baekhyun, hogy ismerkedtetek meg Chanyeollal?

   - Évfolyam társak vagyunk és... Chanyeol segített nekem néhány dologban - feleltem és gyorsan hozzátettem - a diákönkormányzat munkájában.

   Végtére is a bál miatt kerültem kellemetlen helyzetbe. Úgy gondoltam, jobb lesz mindenkinek ha azt mesélem el, ahogy Chanyeollal találkoztam és nem azt, ahogy Yodaval. Így sokkal személyesebbnek éreztem. Az egyenlőre maradjon a mi titkunk.

   - Áh, szóval tagja vagy a tanácsnak! - virult ki az asszony arca. - És még a mi Yollienk is besegített neked! Micsoda szép dolog. Megdícsérlek, fiam - simogatta meg Chanyeol arcát. - Kár, hogy apátok nincs itt ezen a szép estén!

   A vacsora rendkívül ízletes volt; ahogyan falatoztam a tésztából behunyt pillákkal, az étel illata és íze elrepített egészen Olaszországig. Milánó turistáktól zajos főterén, a Dómmal szemben egy kis vendéglő teraszán ücsörögtünk Chanyeollal kéz a kézben és... kéz a kézben... Micsoda?! Szemeim sebesen pattantak ki, majd körbenéztem az asztaltársaságon.

   - Minden rendben? - érdeklődött kissé aggódó tekintettel fürkészve Chanyeol anyukája.

   - Igen, persze - vágtam rá sietve, zavartan elmosolyodva. - Nagyon finom volt a vacsora, köszönöm szépen! - hajoltam meg mélyen ültömben. - Nem szeretnék nagyon illetlennek tűnni, viszont majd lassan indulnom kellene haza, már későre jár, a szüleim biztosan várnak.

Chanyeol

    Valahogy a zsigereimben éreztem, hogy Yoora megszólalása nem lesz valami jó. Illetve nem azzal volt a gond, hanem a fogadással, azzal ahogy Baekhyun le reagálta ezt az egészet. Elhiszem, hogy megzavarta a szerető megnevezés, de nekem nagyon rosszul esett. Tudtam, hogy nekem itt megszabott helyem van, úgy mint mindenki másnál, az én pozícióm a barát volt, tökéletesen bent ragadok mindig a FriendZone- ban, és akkor is ez történt. Mert Baekhyunnak nem jelentettem semmit, csak egy fiú voltam a suliból és a társkeresőről, akinek végre kicsit megnyílt és talán a legjobb barátjának fogadja majd, egyszer.

     Anya persze megszidott minket, pedig én semmi rosszat nem tettem, csak kicsit beleestem Baconbe, de erről nem kell tudnia senkinek. Még talán én magamnak se, elkéne titkolnom, lepleznem az érzéseimet, csakhogy magamat is megmentsem a csalódástól, és persze attól, hogy ne lássam azt a gúnyos arcot, amitől úgy félek. Nem akarom, hogy valaki megint úgy nézzen rám, mint Minho, azzal a tűzzel, azzal az ocsmánysággal az arcán.

     Elénk került a vacsora, és anya olyan kérdést intézett Baekhyun felé, hogy a pulzusom az egekbe ugrott. Hatalmas szemekkel néztem a velem szemben ülő picit és nem tudtam, hogy hálásnak kéne-e lennem. Elvégre, milyen gáz lett volna, ha azt mondja, hogy egy társkeresőn kezdtünk el beszélgetni, aztán meg csak túl vakok voltunk, hogy észrevegyük a másikat. Yoora a padlón kötött volna ki hahotázva, biztos vagyok benne!

     Nem figyeltem a körülöttem lévőkre, megbabonázva, csillogó szemekkel csak Baek létezett előttem. Annyira édesen ette azt a spagettit, lehunyt szemekkel, kissé elkalandozva. Én már befejeztem az evést és csak pislogtam anyáékra, mikor kissé megugrottam, majd értetlenül néztem a barátomra.

     - Ha végeztél akkor menjünk fel a cuccodért és hazakisérlek.

  Nem akartam túl hangosan mondani, mert a drága nővérem még hozzáfűzött volna valami frappánsat, amitől a pulzusom ismét a plafont verdeste volna. Láttam Baekken, hogy kissé habozik, nem tudtam, hogy miért. Maradni akart volna, vagy csak túl nyomulós vagyok és sok lettem volna neki? Nos, ez sosem derült ki, mert meghajolva, és megköszönve a vacsorát elindult a szobám felé.

    Én csak intettem egyet, majd a pici után caplattam, éppenhogy sikerült elkapnom a felsőjét annyira sietett. Nem tudtam mi rosszat tettem, én voltam egyáltalán, vagy a családom volt neki túl sok?

   - Hyung - áltam meg mellette. A szobam közepén álldogáltunk, ö felpillantott rám, míg én a felkarját tartva néztem le rá, csillogó szemeit fürkésztem. Annyira tetszett, talán túlságosan belelovalltam magam, de egy apró mosollyal az ajkaim szegletében engedtem el a kezét. Tenyerem izzadni kezdett, felszökött a szívem a torkomba, próbáltam lenyelni, de nem ment. Tenyeremet a tarkójára simítottam, ajkaimat megnyaltam majd a mellkasomba húztam a fejét, míg én a másik kezem a lapockájára tettem és szeretetteljesen öleltem magam.

    - Remélem jól érezted magad!

 És ezek után éreztem úgy, hogy teljesen elrontottam mindent, ajkaimat lassan nyomtam a hajába, majd egy édes puszit hintve üstökébe még inkább magamhoz húztam őt.