IX. fejezet

Chanyeol

    Éreztem, hogy rezeg a telefon. Bacon írt, én pedig nem írhatok neki, máskülönben ki kellett volna mennem felelni, és semmi kedvem nem volt hozzá. Így kelletlenül feküdtem el a bal kezemen, hogy a jobbal írhassak. Végig szenvedtem a további harminc percet.
    Kicsöngetés előtt két perccel már elraktam a felszerelésem, és a telefonom után kaptam. A tanárnő még mindig magyarázott, én pedig mosolyogva pillantottam a képernyőre. Ujjaimat már a középen elhelyezkedő gombra tettem, és izgatottan vártam azt a fránya csengőt. Nagy nehezen megszólalt én pedig azonnal felnyitottam a telefont, elolvastam az üzenetet, és már pötyögtem is a választ.

" Oh, ez kissé szomorú. :/ De hátha találkoztok megint. Remélem, nem tett semmi rosszat. Különös helyzet. Kissé perverz fejű vagyok, de megpróbálok nem rossz dologra gondolni! ;) Dehogy van lehengerlő stílusom. (azért jó ezt olvasni) Ha ez felbátorít akkor neked is az van, csak egy kicsit meg kell nyílnod, és rá kell jönnöd, hogy nem mindenki a rosszat akarja neked! Lehet, hogy az a valaki, - akivel feltehetőleg beszélgettél- is csak próbál megismerni. Sőt lehet, bejössz neki, ha különös a helyzet. Bár ezt nem tudom, hogy értelmezni, szóval megmagyarázhatod! ;) „

  Elküldtem a választ, és a folyosón lévő padra huppantam.
     - Szóval, merre volt a drága Chanyeol barátunk? - mosolygott rám Jin.

Baekhyun

     Az óra további részében nem rezgett többet a mobilom, ezért csak elfekve, lehunyt szemekkel pihentem. Tényleg kifárasztott ez a sok történés. Nem aludtam mélyen, pontosan hallottam, mi folyik körülöttem, így annak is meg tudtam örülni, hogy végre kicsengettek. Összeszedtem a cuccaimat, és ráérősen ballagtam át a másik terembe. Szerencsére rövid a napom, így az utolsó órámat kell már csak túlélnem, és hazamehetek.

     Úgy tűnt, még a piszkálódást is sikerült megúsznom, ezzel végleg lecsendesedett körülöttem minden. Nyugodtan foglaltam helyet a székemen és a telefonomat babráltam. 

"Ne gondolj semmi rosszra, kérlek! >< Nem azért furcsa a helyzet, mert intim vagy ilyesmi, hanem, mert szokatlan. Tudod, fiúként különös megélni azt, hogy valaki melléd áll, és szó szerint megvéd. És zavarba ejtő, hogy egy ilyen apró gesztustól is úgy érzem magam, mint aki egy tündérmesébe csöppent. De a legaggasztóbb az, hogy ebben a mesében azt hiszem, nem én vagyok a herceg. :/ És nem tudok mit kezdeni most a dologgal. Tényleg nagyon kedves volt a srác, hálás is vagyok neki. Sőt, ahogy beszélgettünk, nagyon aranyosnak tűnt. Rajtad és az egy szem barátomon kívül Ő az egyetlen, aki normálisan tud hozzám szólni, vagy egyáltalán szóba áll velem. (Persze ez az én hibám is, mert nem vagyok nyitott annyira.) De áh... minek is panaszkodom neked.... ne haragudj rám, Yoda! : ( ^^ Kitartás a nap további részéhez! ;) "

     Írtam meg végül utolsó jókívánságomat, és a küldés gombra nyomtam.

Chanyeol

     - Baekhyunnal teáztam, de miért is olyan fontos ez? - méregettem barátomat, aki közvetlen előttem állt. 

     - Csak tudod... - hallgatott el. 

  - Mit kell tudnom? – kérdeztem kíváncsian. Legyintett, ezek szerint mégsem olyan fontos. Megrántottam a vállam, és Bacon válaszát vártam. Becsöngetés előtt egy kicsivel megkaptam, ami egy kis boldogsággal töltött el. Elolvastam az üzenetet, és kicsit elgondolkoztam. Valaki megvédte, de mi elől? Apró gesztus? Tündérmese? Összezavarodtam. Kezem egy pillanatra megremegett, szívem pedig hevesebb ütemre kapcsolt. 

     Lezártam a képernyőt, és megpróbáltam kicsit a történtekre koncentrálni. Tehát én beszélgetek egy Bacon nevezetű fiúval, aki feltehetőleg csendes, barna haja van, kicsi és idősebb nálam. Általában a könyvtárban gubbaszt, a gépet nyomja. A-s, akárcsak Baekhyun. Csendes, nem nagyon beszél. És valaki "hősiesen" megvédte őt. 

     Elképedtem, lezsibbadt az arcom jobb fele, én pedig a kiakadásom szélén álltam. A szívem esze-veszett tempóban vert, a kezem oly annyira remegett, hogy a zsebembe gyömöszöltem. 

     - Ez valami félreértés lehet csak - suttogtam magam elé. Tuti, hogy nem így van. Ez egy bazi nagy félreértés. Beteg leszek, és ezért gondolok bele már mindenbe mindent. Kezemet a homlokomra tapasztottam, de nem éreztem magam lázasnak, mégis belülről szinte égtem. Kicsit csalódott voltam, hogy ha a feltételezésem igaz, akkor Baconnek nem igazán jön be a fejem. 

„Bacon ne haragudj meg most rám oké? Lehet, hogy egy kis ideig nem fogok írni. Kicsit össze vagyok zavarodva. Nem a te hibád, még mielőtt azt hinnéd. Csak… mindegy hagyjuk. Szép napot! " 

     Egy darabig azt hiszem most fel függesztem a beszélgetést, mert Baekhyunra kell koncentrálnom!

Baekhyun

     Fáradtságom helyét valami furcsa érzés vette át. Nem tudtam volna megmagyarázni pontosan, hogy mi, csak egy érdekes érzésem támadt, ami nem igazán mondható jónak. Nagyot szusszanva ücsörögtem a helyemen, és magam elé bambultam. Ebből a két világ közötti lebegésemből, a különös érzéseimből a mobilom ébresztett fel. Legörbülő ajkakkal olvastam végig Yoda üzenetét. Mi rosszat tehettem, hogy nem szeretne beszélni velem? Talán megbántottam a kifakadásommal? Nem kellett volna panaszkodnom, hisz az elején is megmondta, hogy mennyire nem szereti az ilyet. Vagy talán vele történt valami? Nincs rá lehetősége, hogy írjon? A suli miatt? Vagy a szülei eltiltották? Nem tudtam eldönteni, hogy kinél keressem a hibát. 

     Mindenesetre elszomorított a tény, hogy bizonytalan ideig megint nem lesz egyáltalán beszélgető partnerem. Pedig már olyan jól megértettük egymást. De ilyen az én szerencsém! Sejthettem volna. Keserűen elmosolyodva pötyögtem neki a választ. 

"Nem haragszom. Remélem, nincs semmi komoly baj. Vigyázz magadra! : ) És amikor gondolod, majd írj. : ) Kitartást! ;) "

     Épp megszólalt a becsengő, mikor az utolsó üzenetem kézbesítve lett, és mintha egy ollóval vágtak volna el mindent, visszazuhantam a néhány nappal ezelőtti állapotomba. Tudomásul vettem, hogy Yoda nem kíváncsi rám, így lényegében már nem volt okom remegve várni az új üzenetet, izgatottan figyelni a mobilomat minden percben. Egyenesen, kihúzott derékkal ültem, figyeltem az órán és jegyzeteltem.

Chanyeol

     Elraktam a telefont, majd felkeltem a padról, és Jongdae felé sétáltam. 

     - Haver, jól vagy? - lökdöste meg a vállam. Olyan volt, mintha belülről szét akart volna tépni. 

    - Persze, csak egy kicsit fáj a mellkasom - suttogtam, majd láttam, ahogy a tanárnő a terem felé igyekszik. Táskámat az egyik vállamra tettem, és elindultam. Kezem a zsebemben volt, így éreztem, hogy írtak. Tudtam, hogy Bacon volt, de nem válaszoltam neki. Bevágódtam az egyik padba, és becsöngetés után végigszenvedtem azt. Meg még egyet és még egyet... Majd szótlanul igyekeztem hazafelé. 

     Újra hétfő. A hétvége teljesen átlagosan suhant el. Pénteken nem találkoztam Baekhyunnal. Lehet, elkerültük egymást? Szombaton egész nap a nagyinál voltunk, vasárnap pedig tanultam. És bár egész hétvégén rosszul éreztem magam, elmentem iskolába, mert muszáj! És valahol legbelül az is ösztönzött, hogy találkozhatok Baekkel. De nem történt meg. Infó után szinte kirontottam a teremből, és végigjártam a földszintet, de nem láttam sehol. Az agytekervényeim folyamatosan kattogtak. Próbáltam valami értelmes magyarázatot adni magamnak a 'Bacon és Baekhyun egy és ugyanaz' problémára, de nem jutottam semmire.

Baekhyun

     Suli után ráérősen ballagtam haza. Ismét a gyaloglást választottam, nem volt semmi kedvem a buszon a tömeghez, az emberekhez. Hangosan beszélnek, nevetnek, veszekednek, lökdösődnek és hozzámérnek. Irtózatos. Csak egyedül szerettem volna lenni. Mikor hazaértem, köszöntem édesanyámnak, aztán a szobámba menve dőltem el az ágyon. Fáradtnak éreztem magam. Ez a hét teljesen leszívott és megviselt.

     Szükségem volt egy kis pihenésre és megnyugvásra, ezért vagy talán lustaságból is, de nem kapcsoltam be a gépem, hanem inkább lezuhanyoztam, és pizsamába öltözve lefeküdtem. 

     - Jól vagy, kisfiam? - jött be a szobámba estefelé anyukám. 

     - Aham... - motyogtam félálomban, felé fordulva. 

     - Beteg vagy? - helyezte puha kezét homlokomra. 

     - Nem... csak elfáradtam - szusszantam egyet. 

     - Akkor pihenj csak. Behozzam a vacsorádat? - simított ki arcomból néhány hajtincset.

    - Nem kell, köszönöm, nem vagyok éhes. Ne aggódj, anyu! - ültem fel az ágyban, és megpusziltam az arcát. 

     Nem nyugodott meg cseppet sem, de nem piszkált tovább, inkább csak magamra hagyott. Másnap délelőtt ébredtem csak fel, de nem keltem ki azonnal az ágyamból. Telefonomért nyúltam, és az értesítéseimet nézegettem. Csak a játékalkalmazások üzentek, semmi különleges értesítésem nem jött. Nem is értem, mi célból, de feltévedtem a társkeresőre, és olvasgatni kezdtem Yoda üzeneteit. Aztán hamar észbe kaptam, és képzeletben jól letoltam magam, hogy miért viselkedem úgy, mint egy tini lány, aki épp szakítófélben van a pasijával. 

     Teljesen megkattantam! Időközben aztán eszembe ötlött egyetlen jó barátom, Kyungsoo, akivel már elég rég beszéltem. Azt hiszem, most Rá van a legnagyobb szükségem.

"Kyungsoo-yah! : ) Hogy vagy mostanság? Rég beszéltünk. :/ Ráérsz egy találkozóra?" 

     Írtam barátomnak az SMS-t.

"Szia Hyung! : ) Jó lenne, de most a nagyszüleimnél vagyok egész hétvégén. :/ Hétfőn délután ráérsz?"

      Érkezett szinte azonnal a felelet.

"Igen, ráérek. Ha nem gond, hogy 4-kor végzek a sulival... "

     Pötyögtem.

"Nem, dehogy. Majd eléd megyek! ;) "

"Köszönöm! ^^ Akkor hétfőn! :D "

"Jólégy! ;) "

     Érkezett a válasz SMS, ami után kicsit jobb kedvvel néztem elébe a hétvégének. Szokásosan egyhangúan teltek el a napok; tanulás, gépezés, alvás, evés. Semmi különös. Egyedül csak azért vártam az iskolát, hogy annak is vége legyen, és Kyungsoo-val találkozhassak.