VIII. fejezet

Chanyeol

     Kissé megilletődve figyelt, majd lassan hagyták el vékony ajkait a válasza. Állítása szerint nem piszkálták túl sokat. Halvány mosolyra húzta ajkait, majd továbbmondta. Nem állt ki érte sose senki? Nincsenek barátai, esetleg valaki, akivel jóban van?

     Ismeretlenül... Ez kissé rosszul esett, de én sem ismertem őt, és tényleg egyik pillanatról a másikra csöppentem bele az életébe.

     - A 213-ban. Édes vagy, köszönöm. Tudod, én csak... - kerestem a szavakat. Nem akartam neki benyögni, hogy bejön nekem, mert az kicsit ciki lett volna. - Szeretek segíteni másokon. Most nem arra gondolok, hogy kis gyengének, vagy másnak láttalak, csak sokan annyira borzasztóan tudnak a másikkal viselkedni, hogy szívesen megyek oda, segítséget nyújtani - mosolyodtam magyarázatom után. Felálltam, és a közeli kukához indultam. Kidobtam a kezemben tartott, összenyomott műanyagot, majd megfordultam. A lábam elé esett Baek pohara, én pedig automatikusan hajoltam le.

      - Au, basszus! - jajdultam fel. Sikeresen összefejeltünk. Kezemet a homlokomra tettem, és Baekre néztem. Édesen pillantott fel rám. - Ne haragudj! Ismét - néztem el oldalra. Elmosolyodott, majd kidobta a poharat.

Baekhyun

     Csendben hallgattam magyarázkodását. Mégis csak választ kaptam a fel nem tett kérdésemre. - Jó ember vagy, Chanyeol - állapítottam meg mosolyogva hatalmas szemeibe nézve. Gyönyörű sötét íriszei kedvességet árasztottak magukból, és hihetetlen megnyugvás sugárzott belőlük. Szemeibe nézve úgy éreztem, hazataláltam. Enyhén megráztam a fejem, jelezve neki, hogy semmi baj, apró balesetek mindenkivel előfordulnak.

     Összeszedtük a dolgainkat, és lassan elindultunk a 213-as terem felé. Csendben tettük meg az utat, egyszer lépcsőznünk is kellett, ahol udvariasan maga elé engedett, de végig magamon éreztem tekintetét, ami nem tudom miért, de nagyon zavarba hozott.

     - Hát... itt vagyunk... - álltunk meg a terem előtt, pont, mikor a csengő megszólalt. - Köszönöm a mait! Jövök neked eggyel, Chanyeol - eresztettem meg egy szégyenlős mosolyt. - Én... most megyek, mert órám lesz - mutogattam a folyosó ellenkező irányába. - Szép napot! - kívántam még utoljára, és rohanni kezdtem, mert láttam a tanárunkat közeledni az osztálytermünk felé.

Chanyeol

     Összeszedtük a dolgainkat, és a terem felé vettük az irányt. Ismételten szótlanul sétáltunk egymás mellett. Lehet, tényleg nem kéne erőltetni ezt az egészet. Kellemetlenül éreztem magam, mikor a lépcsőn magam elé engedtem, és tekintetem azonnal a fenekére csusszant. Megráztam a fejem, majd fentebb pillantottam. A terem elé érve kissé zavarodottan éreztem magam. A csengő megszólalt, Ő megvárta, míg az elhallgat, majd elköszönt.

     - Nincs mit. Neked is. Majd találkozunk még! - intettem, majd bementem a terembe. - Elnézést a késésért! - hajoltam meg kétszer angol tanárom előtt, majd szemeimmel Jongdae után keresgéltem. Mire megtaláltam, addigra háromszor szólt rám a tanárnő.

     - Hogyhogy késtél? - húzta fel a szemöldökét.

     - Ismét volt egy kis balhém a feketével, aztán meg teáztunk egyet Baekhyunnal - mosolyodtam el. Nem válaszolt csak mindent tudóan elmosolyodott. Elővettem a füzetemet, majd leírtam a táblán lévő szavakat. Eszembe jutott Bacon. Megnyitottam a kis üzenetet, és gyorsan válaszoltam neki.

"Semmi baj, itt is folyik rendesen! Dehogynem! Biztos tudsz te beszélni! Na, akkor itt az ideje, hogy megmutasd a beszélős oldalad! :D Majd megkóstolhatod! ^^ Remélem, hamar elkövetkezik az a nap ;) "

     Küldtem el az üzenetet, és ismét a táblára koncentráltam. Viszont közben bennem volt némi féltékenység. Nem tudom honnan jött, és miért, de nem akartam, hogy Bacon mással beszélgessen, már annyira megkedveltem...

Baekhyun

     Úgy estem be a terembe, de szerencsére még a tanár előtt egy parányi lélegzetvétellel előbb érkeztem. És ez a néhány röpke másodperc pont elég volt ahhoz, hogy Jaehwan beszóljon még egy utolsót, és az egész osztály rajtam nevessen.

     - Mi van kis Bacon-ke, megvolt a menet? Nagyon csapzott vagy és sántítasz - lökött oldalba szélesen vigyorogva, ahogy elhaladtam mellette, hogy a helyemre ülhessek.

    - Akadj le rólam - morogtam kelletlenül, kissé nyűgösen, és inkább lepakoltam a cuccaimat. Ha nem tudná, miatta sántikálok ennyire...

     - Csendet, csendet! - lépett a terembe a tanárunk, és fegyelemre intve minket, megkezdtük az órát. Nagyot sóhajtva ültem a székemre, és elterülve az asztalomon, egyik karomra helyezve a fejem, az ablakon bámultam kifelé.

     Nem figyeltem az órára, elég jól tudok japánul ahhoz, hogy egy óra lazítást megengedjek magamnak. A japán nyelv szépségei helyett gondolatban Chanyeolon merengtem el. Nagyon kedves fiú. És őszintén nem tudom miért tette azt, amit azon kívül, mert megsajnált. Hisz ez nyilván való, hiába tagadja. Normál esetben csak felhúzna, hogy olyan nyámnyilának tűntem előtte, hogy muszáj volt beavatkoznia. Viszont, mégis annyira máshogy érzem most ezt. Furcsa, de valami különleges dolgot érzek...

 Áh, na de Baekhyun! Hova gondolsz már az Istenért?! Azért, mert normálisan szólt hozzád, még nem kell egyből eldobni az agyad! Gondolatbeli szidalmamat a telefonom rezgése szakította félbe. Milyen édes Yoda! Várja, hogy találkozzunk.

 É-én... én is várom... viszont nagyon félek is.

                           "Áh nem megy ám a beszéd olyan könnyen...! :/ De próbálkozom. ^^ 

        Milyen napod van? Sikerült már a fiúval beszélned?"

  Kérdeztem rá. Nem is tudom miért, de érdekelt.

Chanyeol

     Éppen hogy csak elgondolkoztam már kaptam is az üzenetet. 

" Hé nem arról volt szó, hogy társaságod van? Biztos meg, csak próbálj meg olyan dologról beszélni, ami iránt Ő is érdeklődik. Mondjuk, velem simán el tudsz beszélgetni, akkor vele is menni fog! ;) Nagyon jó napom van, sőt úgy érzem egyre jobb lesz! Igen, bár nem sokat. Inkább csak én beszéltem, de nagyon aranyos volt! "

 Bár áradoztam, de úgy gondoltam benne megbízok, és reménykedtem benne, hogy ezzel nem bántom meg.

      - Park Chanyeol! Szeretne felelni, vagy elteszi azt a mobilt? - kérdezte erőteljes hangon a kint álló nő.

   - Nem használnám ki a lehetőséget - mosolyogtam rá, és folytattam a füzetembe való írást. Szerettem Mrs.Parkert ő is szeretett engem, mindig megdicsért szóval, inkább eltettem a telefonomat, és rá koncentráltam. Majd szünetbe írok neki.

Baekhyun

     Míg Yoda válaszára vártam, a padra dőlve pihengettem. Csendben hallgattam a magnón lejátszott párbeszédet: egy engedetlen japán kisfiú, és az anyukája között. Amint a felvétel elhallgatott, ismét üzenetem érkezett. Válaszára csak lágyan elmosolyodtam. Örülök, hogy legalább neki ilyen szuper napja van.

   Na, nem mintha nekem panaszra lenne okom. De nem igazán vagyok hozzászokva az ilyen sűrű eseményekhez. Volt valami, ami eléggé fúrta az oldalamat, de nem mertem rákérdezni Yoda-nál. Igazából közöm sincs hozzá, hisz alig ismerem - bár megkedveltem ez alatt a rövid idő alatt - mégis érdekel a dolog. 

    Vajon tetszik neki az a srác? Ezt csak onnan feltételezem, hogy Yoda adatlapján a beállítottsághoz biszexuális van megadva. És ha nem tetszene neki az a fiú, akkor biztos nem teperne utána ennyire.

 Vagy hát ki tudja? Nem is értem, mi van velem. Egyszerűen csak kíváncsi vagyok. De nem szeretnék sem bunkó, sem tolakodó lenni, ezért inkább nem kérdezek rá. 

"Társaságom csak volt. Most mindkettőnknek órája van. :/  Az a baj, hogy nem ismerem a fiút, ma beszéltem vele először. Amúgy is csendeske vagyok, de így végképp nem tudtam mit mondani neki. Főleg, hogy elég különös helyzetben hozott minket össze a sors... Veled könnyű beszélgetni. Lehengerlő stílusod van. :D "

    Pötyögtem a válaszomat, és többszöri átolvasás után elküldtem.