X. fejezet

Chanyeol

     Nem találkoztunk aznap sem, én pedig kezdtem hiányolni az aranyos üzeneteket, amiket egymáshoz intéztünk Baconnel. Üresen telt el a nap. Jongdae nem tudott felvidítani a kis hülyeségeivel, Seokjin egy bizonyos valakivel volt elfoglalva, illetve Minho nem foglalkozott velem. Úgy hallottam hétvégén is Sehunnal és a másik kettővel volt.
     Utolsó órám után hazafelé baktattam: üresen, mintha semmilyen érzelem nem lett volna bennem. Kívülről talán úgy nézhettem ki, mint egy élőhalott, de nekem jelenleg jó volt. Bár az idő nem kedvezett, én mégis kiültem a közeli parkba, és figyeltem a járókelőket. Egy pár percig legeltettem a szemem egy kisfiún, aki egy édes, drótszőrű kutyussal játszott. Némi megnyugvást nyújtott az a pár pillanat, amikor a szemem elé tárult egy boldog gyermeki mosoly.

     Én is szerettem gyerek lenni, nagyon sok mindent csináltunk Yoorával. Minden hétvégén mentünk a nagyiékhoz, és homokoztunk a virágos kertben, amiért a nagypapa mindig megszólt minket, de akkor jó volt. Visszagondolva elég sok fejmosást kaptunk érte, mint a papától és anyutól is a koszos ruhák miatt.

     Nagyot sóhajtottam, majd próbáltam feltápászkodni a padról. Felvettem a táskámat, és elindultam haza. Pilláim majd leragadtak így inkább nem ültem buszra. Lassan haza sétáltam, és kimentem fát vágni, mert tudtam, hogy anyának úgyis ez lenne az első kérése.

Baekhyun

     A tanítási nap végén nagyokat sóhajtozva, ráérősen ballagtam a kijárat felé. Egy nap telt el a hétből, lehúztunk egy hosszú és fárasztó műszakot. Ritkán visel meg ennyire az iskola, de ezen a délutánon hihetetlenül elcsigázottnak éreztem magam. Az ajtón kilépve azonnal megcsapott a hűvös, azonban friss levegő, melyből nagyot szippantva egyből éberebbnek éreztem magam. Igaz, hideg volt, a nap mégis enyhén sütött, a délután lágy árnyalatai színezték be a környéket. 

     - Hyung! Hyung! - hallottam meg oldalról az ismerős hangot nézelődésem közben, így azonnal felé kaptam a fejem. A kiözönlő diáktömegben megláttam barátomat szélesen mosolygó arccal, kezével hevesen integetve felém.

     - Kyungsoo-yah! - vigyorodtam el, és az embereket kikerülve értem hozzá közelebb. A másik nyakába borulva köszöntöttük egymást, és örömködésünk után el is döntöttük, hogy egy forró tea mellett beszéljük meg a közelmúlt eseményeit.
     Egy közeli kávézóba ültünk be, és sötétedésig beszélgettünk. Először Ő mesélt magáról, hogy mi történt vele az elmúlt egy hónapban, míg nem beszéltünk. Annyira irigylem barátomat, mert Ő tökéletesen tudja már évek óta, hogy milyen pályát szeretne, a szüleivel sincs belőle nézeteltérése, ezért tudatosan készülhet rá. Ő mindig is ilyen volt. Kettőnk közül Ő a határozottabb, céltudatosabb és egyenesebb. Szeret álmodozni, de még inkább valóra váltani. Én viszont teljesen határozatlan vagyok, álmodozom, de nem merek lépni. 

     Társalgásunk közben felidéztünk régi emlékeket is, majd a nagy nevetésünk átváltott komolyságba, és a szó átterelődött rám. Teljes részletességgel meséltem el Kyungsoo-nak az elmúlt napok történéseit, Ő pedig érdeklődve figyelt. 

     - Hű! Hát valóban elég mozgalmas heteid voltak - kortyolt mosolyogva forró italába barátom.

     - Határozottan! - sóhajtottam fel - Teljesen elfáradtam. De lelkileg is! – panaszkodtam - Annyira megörültem, hogy végre valaki megint emberszámba vett. Annyira jó volt vele beszélgetni. Olyan kedvesen szólt mindig hozzám. De túlpörögtem a dolgot. Nem is gondolkoztam, és felelőtlenül megnyíltam előtte. Még a rendes nevét sem tudom! Olyan hülye vagyok, Kyungsoo - csaptam a homlokomra. 

     - Nem akarlak megbántani de... igen - jelentette ki egyszerűen, majd felkuncogott arcomon - Tényleg nem tűnik fel, hogy mi folyik itt? - vonta fel egyik szemöldökét.

     - Mire gondolsz? Nem értem - pislogtam rá nagy szemekkel. 

     - Nem gyanús neked ez a sok véletlen egybeesés? Nem érzel hasonlóságokat? Tényleg ennyire vak vagy?

     - Kyungsoo! - szóltam rá, de Ő csak megrázta a fejét. Csendben ültünk a kávézóban, és magam elé meredve járattam az agyamban a kerekeket. Az istenért sem tudtam rájönni, Kyungsoo mire célozgatott. - Most teljesen összezavartál! - csattantam fel hirtelen, megtörve a csendet.

     - Én zavartalak össze?! - nevetett fel meglepetten, enyhe felháborodással hangjában barátom. 

     - Igen! Mert, miért kellett ilyeneket mondanod, hogy hasonlóság meg egybeesés? - fakadtam ki - Tudod hány végzős diák van Szöulban?! Meg hát sok embernek van gödröcskéje, mikor mosolyog. A... a... C-sek is lehetnek több suliban is nagymenők, és a mostani generáció már tényleg nagyra nő! - bizonygattam a tényeket inkább magamnak, mint legjobb barátomnak - Jesszusom, Kyungsoo! Mi van ha...? - meredtem rá hatalmas szemekkel. 

     - Nem tudom, Baekhyun. Ezt csak egyféleképpen tudhatod meg - sóhajtott, majd magára vette a kabátját, és a pulthoz menve fizetett.

Chanyeol

     Homlokomról folyt az izzadtság, alkarom és a vállam fájt, hátam pedig kezdett egyre jobban görbülni. Pénteken apával teljesen más volt. Ott nem csináltam mást csak pakoltam meg rendezgettem a széthasított fát. Ha tudtam volna, hogy ilyen macerás és kimerítő meló, nem kezdtem volna bele egyedül. 

     Hallottam, hogy csapódik az ajtó. Egy hangos itthon vagyok, majd ismét ajtócsapódás. 

     - Jaj, Channie, itthon vagy? - lépett ki az udvarra noona. 

     - Mint látod - dobtam le a baltát a földre, majd a fadarabokat az annak megszokott helyére tettem.

     - Segítesz bepakolni? - hangja kissé másabb lett. Mintha szomorúbb lenne, mint szokott. Levettem a kesztyűt, és a munkaasztalra dobtam.

     - Persze, csak előtte kicsit megmosdok - mosolyogtam rá, és megsimogattam az arcát. Szemeiben a könnycsepp megjelent. Szívem összeszorult, mikor rájöttem, Yoora tényleg elmegy, és nem mondhatom neki azt, mint tíz évvel ezelőtt. 

     Bementem a fürdőszobába, és megmosakodtam. Frissen, kissé fájó végtagokkal és gyomorral léptem át a szobája küszöbét. Egy dobozt szorongatott a kezében, miközben nagy levegőt vett, majd szipogott egyet. Elkeseredve léptem mellé. 

     - Noona, emlékszel, mikor gyurmáztunk az asztalnál? - kérdésemre elmosolyodott, és bólintott. Hirtelen bevillant a kép. Ültünk anya mellett; megbeszéltük Yoorával, hogy megpróbáljuk magunkat ábrázolni állat formájában. Én egy elefántot próbáltam készíteni, nagy fülekkel és nagy szemekkel, míg Ő egy egyszerű kutyát. Állítása szerint azért, mert nagyon szereti az embereket, és mert hűséges.      - És mikor összevesztél velem, és azt mondtad, világgá mész? - elmosolyodtam én is. Nem adtam neki a cukromból.

     Mindketten kaptunk egy-egy zacskóval anya egyik munkatársától, de Yoorának ez enyém kellett. Hiszen ki ne szeretné a kólás cukorkát? De én nem adtam. Megtartottam magamnak, akkor megszólalt: "Nem igaz, hogy te mindig a jobbat kapod! Téged anyáék jobban szeretnek! Tudod mit? Pukkadj ki, világgá megyek!" - rám öltötte a nyelvét, majd elment a sarki kisboltig. Vett magának kólás cukrot, és hazajött. Persze én sírtam, hogy Noona itt hagyott és sosem jön vissza.

     - Chanyeol, így csak még nehezebb lesz itt hagyni - hallottam elhaló hangját. Szívem megfájdult, mikor felém fordult, és megláttam piros szemeit. Ujjaimmal azonnal letöröltem a sós cseppeket, és egy nagyot sóhajtva öleltem magamhoz. Úgy éreztem, mintha én lennék az idősebb, bár nincs köztünk csak két év. Ez nem látszik meg, minimum egy fejjel kisebb nálam. Anya meg két fejjel.

     - Nagyon fogsz hiányozni, Noona, hidd el! Ha valami baj lesz, engem hívhatsz, bármikor! Este, reggel, hajnalban, ha épp dugóba kerülsz és nincs jobb dolgod. Csak felhívsz és elbeszélgetünk - mosolyogtam, miközben a hátát simogattam. Melegség járta át a szívemet és az egész testemet. Szeretem a nővéremet, nagyon és nehéz lesz elengedni. Talán három-négy percig állhattunk síri csendben, amit aztán én törtem meg. - Így sosem lesz bepakolva - nevettem fel, majd felemeltem a fejét, hogy tudjak egy puszit nyomni az arcára. - Gyere, Noona! - ejtettem ki játékosan, majd elengedtem. Leültem a ruhásszekrénye elé, és pakolni kezdtünk.

Baekhyun

     Hazafelé menet végig Kyungsoo mondatai visszhangoztak fejemben. Tényleg, komolyan összezavart most ezzel a barátom. Szörnyen kétségbe estem, és fogalmam sem volt, most mi a helyzet és mit kellene tennem. 

     - Jól vagy? - tette vállamra kezét séta közben barátom. 

     - Nem - feleltem egyszerűen, a távolba meredve.

     - Ne gondolkodj annyit, csak túlbonyolítod vele magadnak a dolgokat. Cselekedj! - lökött finoman oldalba Kyungsoo, és mosolygós arcával a képembe mászott. 

     - D-de mit tehetnék? Támadjam le Yodát vagy Chanyeolt, hogy bocs, nem Te vagy az aki... Jesszus! Mit mondhatnék? Hülyének nézne mindkettő! - sóhajtottam mélyen, gondterhelten. Iszonyúan féltem. Rettegtem a megaláztatástól és a csalódástól is egyaránt. 

     - Nem tudom, de én a helyedben nem filóznék rajta ennyit, hanem lépnék - álltunk meg a kereszteződésnél.

     - Nem tudom, Kyungsoo... ez most nekem sok volt - haraptam be alsó ajkamat enyhén megrázva fejem.

     - Ne aggódj, minden rendben lesz. Ha bármi van, hívj vagy írj! - mosolygott rám barátom, és szorosan megölelt.

     - Köszönöm - suttogtam erőtlenül. Még egy darabig csak álltunk ölelkezve, és próbáltam legjobb barátomból erőt és bátorságot meríteni. Hálás vagyok neki, mindenért.

     Búcsú után ráérősen ballagtam haza. Nem siettem, jól esett a hűvös, enyhén nyirkos levegő. Kicsit kitisztította a gondolataimat. Igaz, teljesen nem állt össze bennem minden, még mindig össze voltam zavarodva, de már nem pánikoltam, hanem higgadtan végig tudtam gondolni a történteket. Zavaros volt minden, én képtelen voltam olyan biztosan állítani a dolgokat, mint Kyungsoo, de azt be kellett látnom, hogy tényleg furcsa és különösen sok egybeesés övezi a két új ismerősömet.

     Hazaérve egyenesen szobámba mentem, átöltöztem és nekiálltam a házi feladataim elvégzésének. Sok tanulnivalóm volt, így bőven az éjszakában fejeztem be. Anyu többször is szólt, hogy menjek enni, vagy hagyjam már és pihenjek, de nem hallgattam rá. Muszáj volt valamivel lekötni a figyelmem. Ám amint becsuktam a könyveimet, félretettem a lapjaimat, és abbahagytam a tanulást, azonnal elkalandoztak a gondolataim. Halkan osontam ki a fürdőbe, hogy hideg zuhanyt vehessek, aztán éjfél után kevéssel felfrissülten lefeküdhessek. 

     Hiába érte fejem a párnát, képtelen voltam elaludni. Hosszú percekig csak forgolódtam, aztán pontosan nem is emlékeztem, mikor, de elaludtam. Reggel fejfájással ébredtem, kelletlenül keltem ki az ágyból. Sosem szoktam ennyire szétesett lenni, de most igazán felfordult az életem. Nem törődve semmivel kapkodtam ki a szekrényemből pár kényelmes ruhadarabot, aztán a reggeli rutin után csatlakoztam szüleimhez az étkezőben. A buszhoz rohannom kellett, szerencsére a sofőrnek megesett rajtam a szíve, vagy egyszerűen csak normális volt és megvárt. Az első szabad helyre ledobtam magam, és az ablaknak döntött fejjel, lehunyt pillákkal utaztam az iskola felé.

Chanyeol

     Csendben hajtogattuk a ruháit, nem szólaltunk meg, de akkor erre volt szükségünk. Vagyis Yoorának biztosan kellett neki az a bő félóra, amit némán töltöttünk. Tudtam, hogy gondolkozik, és próbálja helyretenni az érzéseit, olyan volt, mint én. Le se tagadhatott volna. 

     - Köszönöm a segítséget, 'Yeol. A többit már elintézem egyedül. Menj, biztos van jobb dolgod, mondjuk tanulhatnál egy keveset. Tényleg! Mikor kell leadnod a jelentkezésedet a másik suliba? Szakácsnak akarsz menni, nem? - eredt meg a nyelve. Csak elmosolyodva ragadtam kézen, és magamhoz húztam. Fejét a mellkasomba fúrta, majd éreztem, hogy nagy levegőket vesz.

     - Imádlak! - pusziltam a feje búbjára, majd elengedtem. 

   - Na, eredj! - lökött a szobám felé. Nagy mosolyra húztam a számat, talán a gödröcskéim is látszódtak. Bacon, úgy hiányzik, szeretnék már neki írni! Végül is eltelt három egész nap. Üresnek éreztem magam, mintha nem is ugyanaz a Chanyeol lettem volna. És akkor ott volt Baekhyun is. Nem tudtam mit kezdeni magammal, így csak beültem a laptopom elé, és hagytam hagy csináljam azt, amit az agyam követelt. Vagy a szívem? 

     Ujjaim maguktól indultak meg billentyűzet felé. Hevesen dobogó szívvel nyomkodtam a gombokat, majd a hosszú kertelés után rányomtam az enter gombra. Hosszú üzenetnek nézett elébe Bacon. Csak reménykedtem, hogy beleegyezik. 

" Jaj... Bacon, annyira sajnálom, hogy nem jelentkeztem hamarabb! Tudod, kicsit feje tetejére állt most a világ körülöttem. Szeretem az életem, de az a valaki, aki engem irányít, nem nagyon van most kibékülve velem. Tudod, van valami, ami nagyon fúrja az oldalamat, de nem merem megkérdezni, mert nem tudom, milyen lenne a reakciód, bár ha már ennek a kis izének örülsz, akkor én is örülök! :D Tudod... Van az a fiú, akiről meséltem, hogy keresem. Hát megvan, meg ugye beszélgettünk is egy keveset, de olyan fura volt. Tudod, kire hasonlított, mind kinézetben, mind megszólalásban? Nem fogod kitalálni! :D Nem, nem egy színészre, nem, nem is egy sztárra, bár olyan gyönyörű és selymes a hangja, hogy csak jó volt hallgatni azt a pár szót, amit kiejtett a vékony ajkai közül. Édes istenem, mit csinálok... *fejbe csapkodja magát* Nem akartam áradozni, tényleg, és ne haragudj érte! Szóval... valakire hasonlított. Ott ültem mellette a padon, és közben éreztem, hogy a fülemben dobog a szívem. Van egy srác, aki nem bírja a fejét, vagy esetleg a volt barátja (nem tudom, miért gondolom, hogy mindenki ilyen elcseszett, mint én) vagy csak olyan személy az életében, akivel sosem jöttek ki jól. Na, a fekete hajú folyton bántja, szavakkal, vagy épp megfogja a folyosón és lökdösi. Rémes, és én... odamentem hozzá, segítettem neki, mert annyira megtetszett. A barna haja olyan szépen omlik mindig a homlokára! És a szemeit szépen kihúzza néha, de attól csak még szebb. Mondjuk igen vékony, és egyszerűen zabálni való! De mit csinálok már megint? Bocsánat, bocsánat. Tehát ennek az üzenetnek az lenne a lényege, hogy minél hamarabb szeretnék veled találkozni, mert van bennem valami, ami zavar. És csak úgy derül ki minden, ha összefutunk valahol. Szóval Bacon! Azt mondtad, itt laksz a Han-folyó közelében. Mit szólnál hozzá, ha mondjuk holnap fél ötkor találkoznánk a folyó jobb oldalán lévő nagy játszótéren. Tudod, a kék hintás és barna csúszdásnál. Viszont lehet, késni fogok ugyanis edzésem lesz. :/ Mondtam már, hogy elkezdtem kosarazni? Tök jó!
Remélem, minél hamarabb válaszolsz nekem!

Yoda "