XII. fejezet

Baekhyun

    Mivel a szokásosnál kicsivel hamarabb értem haza, üres lakás fogadott. Végül is nem bántam, olyan felborzolt idegállapotban nem is lett volna se energiám, se kedvem magyarázkodni.

   Ahogy a szobámba értem, lepakoltam, és az ágyam szélén ülve gondolkoztam. Lassan, fokozatosan férkőzött a tudatomba a gondolat a tényről, hogy én néhány órán belül találkozni fogok Yodával. Ezzel párhuzamosan nem csak elmémben, de valami furcsa mód még a testemben is egyre erőteljesebben kezdett szétáradni az aggodalom és pánik.

   - Kyungsoo! Fel kell hívnom Kyungsoo-t! - pattantam fel a helyemről és remegő kezekkel nyúltam a mobilom után.

   Fel s alá járkálva tárcsáztam legjobb barátomat, és próbáltam összeszedni magam.

   - Igen, tessék - szólt bele barátom.

 - Kyungsoo-yah, én megmentőm, egyetlen barátom, kérlek, segíts rajtam! - kezdtem siránkozásomat.

   - Baekhyun? Mi történt?

  - Chanyeol... vagyis nem... Yoda randira hívott. Nem nem! Nem randira! Csak kérte, hogy ma délután találkozzunk. Mit tegyek, barátom?!

  - Hát mondj igent! - hallottam hangján, hogy mosolyog.

  - Azon már túl vagyunk... - sóhajtottam. - Mit csináljak? Fél ötig még van két órám. Elég lesz az elkészülnöm? Egyáltalán mit készüljek? Persze lezuhanyozom meg minden, de azon kívül. Én... én nem vagyok lány. De mégis. Kyungsoo. Mit vegyek fel? - csak úgy dőltek belőlem a szavak.

  Annyira zavarba jöttem, mivel még nem voltam ilyen helyzetben soha. És az idegesség mellett azért a kíváncsiság és izgalom is bennem volt.

   Miután barátom jót mosolygott rajtam - inkább jóízűen kacagott -, ellátott néhány tanáccsal is. Az Ő utasításait követve készültem fel a nagy találkozóra.

Chanyeol

     Az edzés jó volt, miután jól rám ordítottak a többiek, hogy miért nem figyelek rájuk, a labdára és úgy mindenre. Végül négy után lett vége az egésznek, így mosolyogva lépkedtem be az öltözőbe, nem siettem, hisz gyorsan oda érek. Viszont arra nem számítottam, hogy a zuhanyzóban mellém csapódik Yoongi.

   - Oh hello - kezdtem el magam gyorsan dörzsölni a tusfürdőmmel. Imádtam, olyan jó illata volt, s reméltem, hogy majd Baekhyunnak is tetszeni fog.

   - Hello, 'Yeol nagyon furcsa voltál ma, remélem, jobb leszel, mert ha ilyen szétszórt vagy, akkor nem lesz belőled jó játékos, mindig próbálj egy dologra koncentrálni - kezdett el oktatni, míg kezét lustán vezette végig magán és mosakodott meg, míg én már csak hallgattam biztató beszédét. El is felejtettem egy bő pillanatra, hogy nekem találkozóm van.

    Miután szépen megköszöntem Yoongi tanácsait gyorsan robogtam az öltözőbe, és felkapkodva a ruháimat kezdtem el beállítani a hajam. Nem nézhettem ki rosszul, elvégre most dől el, hogy ezek után lesz-e még bármilyen kapcsolat Baekkel, vagy Baconnel vagy fene tudja, kivel találkozom.

   Mikor rápillantottam a telefonomra rájöttem, hogy már kések, ugyanis fél múlt, hét perccel. Magamban szitkozódva kezdtem el szaladni a buszmegállóhoz, hogy elérjem az épp beálló buszt, mert ha ezt nem érem el, vagy várok húsz percet, vagy sétálok és úgy csak ötre érek oda.

     Nem sok hiányzott, a sofőr épp becsukta az ajtókat mikor én elé érve szinte dörömbölni kezdtem. Vagy jó kedve volt, vagy csak zilált énemet megsajnálta. Hálásan hajoltam meg miután felmutattam a bérletem, és levágódva egy üres helyre áldottam az eget.

     Viszont, mikor leszálltam a játszótér előtt nem volt senki, sőt a játszótéren sem volt egy lélek sem. Tudom késtem nem is keveset, de írtam nem, hogy késni fogok. Nem várt meg?

    Csalódottan lépkedtem a kapuhoz, hogy bemenjek és várjak egy pár percet, hátha ő késik.

Baekhyun

   Teljesen időben voltam, mikor a kabátomat vettem, hogy elinduljak. Nem szerettem volna elrontani a dolgokat, és azt sem akartam, hogy az látszódjon, hogy túlpörögtem, ezért csak egyszerűen magamat adva a saját stílusomban öltöztem fel és indultam útnak. A sötétbarna sportcipőmhöz egy egyszerű kék farmert vettem fel egy szürke melegítőpulcsival, fölé pedig a hosszított világosbarna szövetkabátomat. Egy vékony kötött sapit is a fejemre húztam, mert délután és estefelé már lehűl a levegő.

   Gyalog mentem, hiszen nem volt messze, az idő is kellemes volt és kellett is még annyi, hogy lélekben rákészüljek a találkozásra. Út közben megfordult a fejemben, hogy illene valamit vinnem Neki. Nos, ez határozottan nem egy randevú és ráadásul nem is én hívtam el, hanem Ő engem... mégis úgy gondoltam, udvarias leszek és valami kis aprósággal meglepem.

  Út közben egy kisebb boltba tértem be és a sorok között sétálgatva válogattam. Addig-addig járkáltam és nézelődtem, hogy fel sem tűnt, mennyire elment már az idő. Kint sötétedni kezdett én pedig az órámra pillantva láttam meg ennek az okát. Már öt óra! Nem hezitáltam tovább és az utolsó kezembe akadt dologgal a kasszához siettem és fizettem.

   Amint kiléptem, meg sem álltam a megbeszélt játszótérig. Úgy sprinteltem, mint akinek az élete múlt rajta. Szerintem még életemben nem teljesítettem ilyen jól futásból. A játszótér kapujában lihegve, a fémkerítésnek dőlve fújtam ki magam. Picit mérges voltam magamra, amiért ennyire nem figyeltem és emiatt sietnem kellett. Kifulladtam, le is izzadtam... Kész káosz pont egy első találkozás idején.

   Miután kifújtam magam és visszaszállt belém a lélek, idegesen néztem körbe a játszótéren. Nagyon reméltem, hogy Chanyeol még nem unt rá a várakozásra és nem hagyott ott. Aztán a kék hintánál egy magas és vékony alakot fedeztem fel, aki a hinta láncának dőlve, unottan lökdöste magát. Megkönnyebbülten lélegeztem fel.

   Teljesen meg is feledkezve a kételyeimről, az esetleges félreértésről megindultam felé. Egyszerűen annyira örültem, hogy nem ment el és várt rám, hogy semmi mással nem tudtam abban a pillanatban foglalkozni. Ahogy megközelítettem, szívem hatalmasat dobbant az ismerős alak láttán.

   Lelassítva sétáltam hozzá, szégyenlősen a kezemben szorongatott Yoda plüss mögé bújva szólítottam meg.

   - Szia.

Chanyeol

     Csak vártam, vártam, és vártam. Éveknek tűnő percekig. Ott álltam a hinta előtt, próbáltam nem elkeseredni, annak ellenére, hogy másodpercenként pillantottam fel az oldalra, és olvastam el Bacon válaszát, mi szerint jön, viszont nincs sehol. Talán háromnegyedkor elsétált előttem valaki, felpillantottam, de nem úgy tűnt, mintha találkozóra készült volna, hisz a kezében vagy három szatyorral próbált megküzdeni.  

    Gondoltam segítek neki, hátha akkor nem érzem majd haszontalannak, hogy eljöttem ide, de aztán eszembe jutott, hogy mi van, ha akkor jön, mikor én nem leszek itt?  

   Jól megfontolva ezt inkább úgy döntöttem, hogy várok ötig, ha addig nem ér ide haza sétálok. Kínszenvedés volt várni, már hintáztam is, meg a táskámba is rendet tettem miután a cuccaimat utolsó óra után csak úgy belehajigáltam.

   Végül ütött az óra, én pedig felkeltem a hintából. Nem jött el, csalódott voltam és szomorú, de valahol legbelül tudtam, hogy ez lesz. Képtelen lett volna azt írni nekem, hogy nem jön el, mert ehhez túl gyáva. Épp fogtam volna meg a táskám pántját, mikor meghallottam egy félénk "szia"-t magam előtt, és a cipőm orra előtt ott volt valaki másé.

    Hirtelen boldogság öntött el, és hatalmas mosollyal az arcomon kaptam fel a fejem, de nem láttam semmit, mert egy kis Yoda plüss takarta az arcát. A haja édesen lógott ki a kötött sapkája alól, és már abból tudtam, hogy bizony igazam volt. Baekhyun egy és ugyanaz, mint Bacon!

     - Szia - simítottam óvatosan a plüss fejére, és elhúzva onnan, kicsit előre dőlve próbáltam a szemeibe nézni - Jó újra látni... Bacon - suttogtam.

Baekhyun

     Nem is tudom, miért, de szörnyen aprónak éreztem magam abban a pillanatban Chanyeol mellett. Rajtakapottnak, vagyis inkább bolondnak éreztem magam, hisz egy mondatával végül mindent leleplezett. Így kimondva pedig még kínosabb, hogy ilyen bután lejárattam magam azzal, hogy nem vettem észre azt, ami végig nyilvánvalóan a szemem előtt volt.

     Éreztem, hogy zavaromtól ég a fejem és ezen az sem segített, hogy olyan közelről beszélt hozzám. Sőt! Nagyot nyelve sütöttem le szemeimet, nem mertem ránézni. Olyan furcsa ez az egész helyzet.

   - N-ne haragudj, hogy ké-késtem... - habogtam idegesen. - E-ezt neked hoztam - nyújtottam át neki enyhén remegő kezekkel a játékfigurát. - Yoda - néztem fel végül hatalmas, melegséget árasztó íriszeibe enyhén elmosolyodva.

   

    Ahogy ránéztem, és mosolygós arcával találkoztam, szívem egy pillanatra megállt, majd egy nagyot dobbant, és őrült zakatolásba kezdett. Vidámsága és - látszólag - könnyed viselkedése engem is megnyugtatott, már nem a zavaromra koncentráltam, hanem Rá. A lehengerlő kisugárzására, az elbűvölő mosolyára, a gödröcskéire.

   Az agyam, mintha kikapcsolt volna, és a testem saját életre kelt a tudatomtól függetlenül, kezeim automatikusan indultak meg arca felé, majd finoman orcáira simítottam. Ujjbegyeim alatt éreztem puha bőrét és édes gödreit. Azt hittem, abban a pillanatban cseppfolyóssá válok a bennem kavargó érzésektől.

Chanyeol

      Láttam rajta, hogy zavarba jött. Annyira éreztem rajta, akár csak a múltkor, mikor teáztunk. Valami ilyesmi volt akkor is, csak akkor nem tudott hova tenni, de most legalább tudta ki vagyok. Ismert egy kicsit. Csak mosolyogva vettem el tőle a kezében szorongatott plüsst, és simultam bele érintésébe. Szemei gyönyörű sötétbarnán csillogtak, míg kipirult arcát látva csak szélesebb lett a mosolyom. Kicsit zavarba jöttem tőle, persze, jó volt érezni őt, és tudni, hogy nem csalódtam, és minden úgy van, ahogy én azt gondoltam mégis kicsit fura volt. Mégis csak megnyíltunk egy kicsit egymásnak.

     - Köszönöm - nyögtem ki valamit nagy nehezen, és ujjaimat az övére simítottam ezzel még vörösebb színt varázsolva az arcára - Jól nézel ki - nyeltem egy nagyobbat.

Én nem hoztam neki semmit! Ez egyáltalán nem jutott az eszembe elvégre nem randizunk, vagy ilyenek. Ez egy egyszerű találka, hogy rájöjjünk egymás kilétére.

     Ahogy észbe kapott elhúzta az ujjait, én pedig felvettem a táskám, miután a kis plüsst kicsit jobban szemügyre vettem. Annyira kellemetlenül éreztem magam, így hogy nekem nem volt annyi eszem, hogy hozzak neki valamit, akár egy kis sütni való bacont a vicc kedvéért. Vagy valamit.

     - Mi lenne, ha... elmennénk valahova?

   Aish! Chanyeol szedd össze magad!