XI. fejezet

Baekhyun

         Amint a busz fékezett egy hatalmasat, szívem majd'  kiugrott a helyéről és szemeim abban a pillanatban pattantak ki. Megérkeztünk. Újabb unalmas, monoton nap veszi kezdetét... Kelletlenül battyogtam be az iskola épületébe. Időben voltam, nem kellett sietnem. Megkerestem a termünket, és a szokásos helyemet elfoglalva vettem elő mobilomat. Meg sem néztem, hogy érkezett-e valami értesítésem vagy üzenetem. 

        Furcsa. Ezelőtt szinte minden reggel az volt az első dolgom. Mostanra már ez is megváltozott. Mikor megláttam, hogy Yoda üzent nekem, hirtelen izgatott lettem, szívem hevesen kalapált agyam pedig teljesen leblokkolt. Ajkamat beharapva nyitottam meg végül pár perc hezitálás után az üzenetet. De esküszöm... Bár ne tettem volna! Első ránézésre nagyon megörültem az üzenetének, és annak, hogy ilyen hosszasan írt nekem. Aztán ahogy olvastam és egyre világosodott meg előttem, hogy mire is akar kilyukadni... teljesen ledöbbentem. Kicsit kuszán kezdődő üzenete akkor lett még érdekesebb, mikor arról a bizonyos fiúról írt.

    Istenem! Annyit áradozott róla, hogy ha nem lenne egy bizonyos sejtésem, esküszöm, hogy féltékeny lennék rá. Összeráncolt homlokkal olvastam aztán végig üzenetét. Néhol annyira különös volt a gondolatmenete, hogy már tényleg alig bírtam követni. Saját magamat is összezavartam vele. Az utolsó döfést pedig azt jelentette, hogy látni akar. Találkozni szeretne velem. 

       Remegő kezemből nagy ricsajt csapva esett ki a mobilom, mire mindenki rám kapta a tekintetét.

     - Jól vagy, Törpi? - fintorodott el Jaehwan - Nagyon lesápadtál... - méregetett szinte aggódó tekintettel. Aggódó? A francokat... Felkaptam vállamra a táskámat, és amilyen sebesen csak tudtam, kirohantam a teremből. Teljesen elborult az agyam, és olyat tettem, amit eddig még soha. Lógtam óráról.

Chanyeol 

      Még mindig a torkomban dobogott a szívem pedig már a zuhanyzóból is kijöttem. Ettem egy keveset lent a konyhában, majd felbaktattam a lépcsőn, egyenesen a szobámba, hogy kialudhassam a favágást. Mert én mondom, azt nem lehet könnyen elfelejteni! Reggel a telefonom ébresztőjére keltem. Egy gyors felfrissülés után, és persze a reggeli rendbe szedés után lesiettem a konyhába, ahol a nővérem amerikai palacsintával várt.

      - Wááá ez most honnan jött neked Noona? - kérdezősködtem, majd lehuppantam az egyik bárszékre. Megrántotta a vállat, és rám mosolygott.

        - Jó étvágyat Öcsi! - borzolta össze a hajam, majd magamra hagyott. Ühm.. Ez felettébb érdekes volt, de hé akkor ez nem érdekelt, volt reggelim! Befaltam az ízletes amerikai finomságot, és kedvetlenül iskolába indultam. Sokára lesz még fél öt, de már négykor végzek, ha nem tart fel senki. Mondjuk Yoongival lehet beszélek majd egy keveset. Sőt így belegondolva lehet Yifannal is kéne egy pár szót váltani. Odaérve kifújtam az összes levegőmet, és lassan sétáltam Jongdae felé. Felpattanva intett felém, én meg kissé félve lépkedtem oda.

   - Mit csináltál? - hüledezett, pedig egy hang sem hagyta el a számat.

   - Csak írtam Baconnek, hogy találkozzunk! De ö nem válaszolt! - szomorodtam el a végére.

    - Zsír. Na indulj befelé, elkésünk a hülyeséged miatt! - szidott. Pedig szerintem semmi rosszat nem tettem!

Baekhyun

    Szerencsére senki sem jött utánam a teremből. Még csak az kellett volna, hogy faggassanak a bajomról. Amilyen szerencsétlen vagyok még egy épkézláb mesét sem bírtam volna kitalálni, főleg ilyen állapotban. Igazából nem is érdekelt az iskola szabályzata, a tanóra, amit ellógtam, az osztályom kíváncsi és mégis megvető pillantásai, a szüleim véleménye, de még az sem, hogy hogyan magyarázom majd ki magam. Gondolataimban csak egy dolog járt. Yoda. Vagy inkább mondjam azt, hogy Chanyeol? Mert igen, be kell látnom eddig szörnyen vak voltam és béna.

    Talán egy kicsit direkt is, önvédelemből. De a tegnapi beszélgetés után Kyungsoo-val és Yoda üzenetével azt hiszem egy cseppet megvilágosodtam. Vagyis nem. Összezavarodtam. Nem is. Én... ah már nem is tudom, hányadán állok az életemmel... Éppen ezért kellett kiszaladnom a most igazán túlzsúfoltnak és fojtogatónak tűnő tanteremből. Levegőre és időre volt szükségem. Össze kellett szednem a gondolataimat és az érzéseimet. Tisztáznom kellett magamban, hogy most mi is történik velem igazából, mert rettentően szokatlanul éreztem magam.

     Első utam a mosdóba vezetett. Nem jutott eszembe jobb, lábaim csak maguktól vittek. A szűk helyiségben - amely igazából tisztán volt tartva, mégis az a jellegzetes szag keringett bent - gyorsan befoglaltam egy fülkét, és a lehajtott WC tetőre leültem. A telefonomat a kezemben szorongattam, aztán egy idő után újraolvastam Yoda üzenetét. Aztán még egyszer, és még egyszer, majd még ki tudja hányszor. Azt reméltem, hogy ha minél többet olvasom, megtalálom benne mindenre a választ. Nagyot szusszanva dőltem hátra a hideg csempének, és a fehér plafont bámultam. Borzasztóan lejárattad magad, Byun Baekhyun... 
    Az ön marcangolásból, és a teljes érzelmi káoszból, magából az őrületből és tanácstalanságból ismét menekülni kényszerültem. Még kicsengő előtt kimentem az udvarra, egy eldugottabb részre, hogy a friss levegőn, teljes magányban tudjak tovább mérlegelni.

   Igazából megfordult bennem az a lehetőség is, hogy hagyom az egészet a fenébe. Mert miért is töröm magam egy vad idegen ember miatt? Csak szimplán nem válaszolok neki és kész. El van felejtve, mintha sosem lett volna. Nincs Yoda, nincs probléma. Letiltom, és még zaklatni sem fog tudni soha többé. Oh bárcsak ilyen egyszerű lenne... Hisz, ha nem lenne ott a tény, hogy Yoda több, mint valószínű, hogy Chanyeol, akkor meg is tehetném. Aish Baekhyun, dehogy tehetnéd! Az igazság az, hogy én nem tudok ilyen szívtelenül viselkedni még egy idegennel sem! Ez megint csak menekülés lenne. Már le kell állnom ezzel, fel kell hagynom a folytonos bujkálással a gondok elől. Szembe kell néznem a helyzettel! 
    Egy kinti fa padon foglaltam helyet, magam mellé téve a táskámat, mellkasomon pedig összehúzva a kabátomat. Nem volt rossz idő, a Nap lágyan sütött viszont a szél is lengedezett, néha durván fújva arcomhoz a hideg levegőt. Mélyeket sóhajtva vettem elő a mobilomat, hogy végre erőt véve magamon, válaszoljak Yoda-nak. Milliószor töröltem ki, és kezdtem újra az üzenetemet, valahogy egyik sem tetszett. Sokáig szenvedtem vele. Közben ki is csengettek, és páran még ilyen bohókás időben is az udvart választották. Teljesen kizökkentett a gondolataimból a hangzavar. Ajkamat beharapva meredtem mobilom képernyőjére, és próbáltam összerakni a mondandómat.

Chanyeol

      - És utána mi történt? - pörgött rá a témára Jin is.
    - Semmi. Elmentem fürdeni, enni aztán meg aludtam. Nem írt azóta sem - szomorodtam el. 
   Én voltam az, aki kezdeményezett. Az egész úgymond kapcsoltban én voltam az az ember, aki próbált valamit tenni a másikért, csak tudnám minek? Ezek szerint ennyit érdemeltem, még a válaszát sem. Ha nem akart volna semmit, vagy neki ez így nem felelt volna meg, miért nem vágott hozzám annyit, hogy; "Hagyjál Yoda!"
    Vagy mikor teáztunk, és nem látott szívesen... Elküldhetett volna halálba is, de ő csak csendben pirult meg ilyenek. Ha én nem lennénk nem lenne itt semmi. És akkor gondoltam meg mindennel kapcsolatban magamat. Kicsit  elegem lett.  
     - Nem fogok elmenni! - suttogtam magam elé. A két másik emberke pedig azonnal rám mordult.
     - Mit beszélsz hülyeségeket? - fakadt ki Jongdae. 
     - Akkor elrángatlak! - csatlakozott Seokjin is.
   - Nem akarok, minek? Ő úgysem képes odatolni a cuki, rózsaszín pofiját. Tudom, hogy majd lerendezi egy egyszerű; ehhez én túl félénk vagyok- kal. Ismerem már! - legyintettem, teljesen feladtam minden reményemet. 
     - Mióta beszélgettek? Egy hete? Ráadásul volt közte egy rövid szünet. Annyira sem ismered, mint a saját érzéseidet - az utolsó volt a kegyelem döfés Jongdaetől. Leborultam a padra, és inkább csak csendben hallgattam, ahogy a tanárnő csacsog. A szívem megszökött a helyéről és járkálni kezdett. Egyik pillanatban a torkomban volt aztán felmászott a halántékomhoz, majd a gyomromba sietett. Nyűglődve léptem ki a teremből, majd tesire igyekeztünk. A szemem kissé felcsillant, lehet kosarazhatok!

      De nem. Semmi ilyesmi. Csak futni és futni ez volt a lényeg. Majd kiköptem már a tüdőmet, mikor megállhattunk. Olyan hamar lement az óra, hogy időm sem volt a többiekre koncentrálni. A büfébe érve muszáj volt valami kaját szereznem, így vettem egy szendvicset, és a két jómadárral "beszélgetve" fogyasztottam el. Én nem beszéltem viszont ők igen, rólam. Hogy mennyire vak vagyok, és hogy már akkor észre vehettem volna hogy Baekhyun egyenlő Baconnel mikor kiszúrtam magamnak.
    - De honnan kellett volna tudnom basszus? - akadtam ki, mert már elegem volt, hogy én vagyok a hülye. 

Baekhyun

     Hiába próbálkoztam keményen a gondolataim összeszedésével... annyi mondani valóm lett volna Yoda számára, hogy a fejemben a káosz csak egyre megnőtt. Elhatároztam magam és úgy döntöttem, pontot teszek az ügy végére. Legyőzöm a gyávaságomat és tisztázom a dolgot. Úgy gondoltam, nem kerítek mégsem nagy feneket a válasznak, hiszen teljesen egyértelmű volt egy ilyen levél után, hogy mindketten ott leszünk a megadott helyen. 
   Akkor, ott pedig majd úgyis elmondhatom a teljes véleményemet az egészről. Éppen ezért magamhoz képest meglepően egyszerűen feleltem a feltett kérdésre illetve kérésre. 

"Rendben, Yoda. Ott leszek. :-) " 

    Küldtem el végül hosszas töprengés után az üzenetemet. Eltettem a mobilom, vállamra kaptam a táskám és lassú léptekkel, direkt egy hosszabb úton próbáltam kijutni az iskola kapuján kívülre. Nyílt titok volt egy bizonyos hely, ahol a késők is mindig bemásztak, most én ezt használtam szökésre. Nem volt kedvem a nap további részét végigszenvedni, állni a többiek faggatózását. 
     Inkább hazasétáltam, hogy fel tudjak készülni az esti találkozóra.

Chanyeol 

     Elcsomagoltam a megmaradt kajámat, és inkább elrakva azt indultam el a megfelelő terem felé. Szinte szétidegeskedtem az egész napomat, főleg mikor a negyedik óra után kaptam választ Bacontől, pedig egyáltalán nem számítottam rá. Ráadásul beleegyezett, és állítása szerint ott lesz, a megbeszélt helyen. Ha nem Baekhyunnal találkozok kicsit csalódott leszek. Hisz ő olyan gyönyörű, és olyan aranyos!

   Idegesen mozgattam a lábam fel-le a könyvtárban, míg a történelem tanár szavait hallgattam, és a rengeteg évszámot jegyzeteltem a füzetembe. Hogy én mennyire utálom ezt a várakozást. Utolsó tanítási órám volt, és aztán már csak a kosár maradt, de én már azon gondolkoztam melyik busszal menjek el odáig. Kéredzkedjek el tíz perccel hamarabb vagy maradjak?

  - Szép napot - köszönt el a tanár, mire meglepődve söpörtem mindent a táskámba, és nem foglalkozva a többiekkel indultam meg a tesi felé. Amilyen gyorsan csak tudtam öltöztem át, azt hittem majd úgy gyorsabban telik az idő, de nem így történt. Az egész kosáredzést végig szenvedtem, mert tudtam, ha ennek vége találkozom Vele!