VI. fejezet

Chanyeol

     - Baekhyun? Nem rémlik. Honnan kéne ismernem? - ült le velem szembe, és beleivott a poharamba.

     - 12/A-s, gondoltam ismered, neked vannak onnan haverjaid. De akkor mellélőttem... - válaszoltam, majd elvettem tőle az italt.

     - Dehogy! - legyintett, majd csendben figyelni kezdett. Az asztalon lévő fekete telefon rezegni kezdett. - Kivel beszélsz? Amber? - húzogatta a szemöldökét.

     - Nem - vágtam rá.

"Gördöcske mánia? :D Én szeretem őket, remélem, hamar megmutathatom neked is, ha ennyire szeretnéd ;)  Nem hiszem, hogy kibékülünk, nem olyan kis dologgal hozakodott elő. Remélem, hogy sikerül, és nem sül be a beszélőkém xD XDXDXDXD Köszönöm a vicceket, mosolyt csaltál az arcomra, hidd el, bár a gödröcskéimet még nem sikerült előcsalni! Itt vagyok, szóval írok neked! Kedves vagyok? Sokan irritálónak tartanak, csak mert sokat beszélek. Megkérdezhetem, mi a kedvenc ételed?"

     - Te aztán gyorsan pötyögsz! - ámult a barátom - Ki a szerencsés? Nem mondod meg? - hajolt a képembe.

     - A-a - ráztam a fejem, és elmosolyodtam. De édes, írt nekem két viccet is, tényleg próbálkozott. Már most szeretem a társaságát, de ki tudja milyen élőben...

Baekhyun

     Következő alkalommal már hamarabb érkezett a válasz, ami megnyugtatott, és mosolygásra késztetett.

"Én nagyon szeretném látni. ^^ Ez csak rajtad áll. ;) De persze, nem szeretnék tolakodó lenni. ^^ Örülök, ha tetszett a vicc. Keményen próbálkozom majd, hogy minél szélesebb vigyort varázsoljak az arcodra! :D Nekem nagyon tetszik, hogy sokat beszélsz. Meg hát, legyünk őszinték... én is sokat fecsegek. : ) ^^ Kedvenc ételem? Igazából nagyon szeretek enni, mindent, de ha nagyon muszáj választani, akkor a topokkit mondanám. ^^ Te szoktál amúgy bulizni járni, vagy ilyesmi?  "

     Éppen elküldtem az üzenetet Yodának, máris kicsengettek az óráról. Szomorúan sóhajtottam fel, mert ez egyet jelentett azzal, hogy egy újabb óra fog megkezdődni. És ezen még csak nem is beszélhetek vele, mert tesink lesz, és oda nem vihetek telefont. Összeszedtem a dolgaimat, kikapcsoltam a gépet, és az öltözők felé indultam.

     - Bacon!- kiáltotta utánam az egyik osztálytársam az aulánál. - Bacon! - hallottam ismét a nevemet kicsit közelebbről. - Állj már meg! Nem hallasz? - lassított le mellettem Jaehwan.

     - Mit akarsz?

     - Van töri házid?

     - Neked nincs - fintorodtam el enyhén, és indultam volna tovább a lépcsőn lefelé, de ő visszarántott. - Engedj el! - néztem határozottan a szemébe.

     - Csak, ha odaadod a házit.

     - Hagyjál már! - ráztam le magamról a kezét. Most ezentúl rám lesz szállva? Miért nem hagy békén, kerül el, ahogy eddig?!

Chanyeol

     Csendben vártam a válaszát. Néha megnéztem, mennyi az idő, és ekkor jöttem rá, hogy tíz perc, és vége az órának, így megfogtam a cuccom, megittam az utolsó korty teát, és fejemmel az aula felé böktem. Ott szoktuk bevárni egymást, vagyis én jelenleg csak Jint vártam. Elolvastam a válaszát és mosolyogni kezdtem.

"Majd egyszer meglátod ;) Nem csak rajtam áll, rajtad is! Próbálkozni lehet, te is tudod! ^^ Élőben is szeretsz beszélni? Mert ha úgy nézzük, ez csak írás :D Nekem a tengeri herkentyűs pizza, a kínai kaja, de a kedvencem az anyuféle spagetti. Tudom, nem koreai kaja, de én megveszek érte. Ettél már? Hogy ehettél volna...  De majd orvosoljuk a problémát, ne aggódj! Bulizni? Nagyon ritkán, csak, ha hívnak, de van egy barátom, aki igen gyakran tart bulit^^ Lassan kicsengetnek, remélem jó órád lesz, mert én matekra megyek. : )"

     Leültem az egyik szabad padra, Jongdae mellé. Eltettem a telefont, és bámészkodni kezdtem. Ekkor megláttam Baekhyunt. Egy ideig nem voltam benne biztos, de mikor megállították, és oldalról láttam az arcát, biztos voltam benne, hogy Ő az. A fiú karon ragadta, és magához húzta. Valamit beszéltek. Hogy tud ilyen gusztustalan módon hozzá nyúlni egy ilyen törékeny testhez, és egy tökéletes emberhez? Hirtelen elöntött a düh és a féltékenység. Én is hozzá akarok érni! Felpattantam a padról és feléjük közelítettem.

     - Hé! - ordítottam a fiúnak. - Miért kell erőszakosnak lenni? – kérdeztem, majd a karja után nyúltam, és megrángattam épp úgy, ahogy az előbb ő tette.

     - Szerintem ne játsszál! - látszódott a fején, hogy ideges.

     - Gusztustalan az, ahogy hozzáérsz! - böktem fejemmel az épp kitágult szemekkel figyelő Baekre.

     - Ne avatkozz bele olyanba, amihez semmi közöd, kis köcsög! - szinte köpte a szavakat. Nekem pedig ennyi pont elég volt ahhoz, hogy ökölbe szorítsam kezem, és jól behúzzak neki egyet. Először Minho idegesített fel, most pedig ez a nyomorék. A fekete hajú száját fogva állt fel, és az öltözők felé indult.

     - Minden rendben? Nem bántott? - fordultam Baekhyun felé, és szelíden elmosolyodtam.

Baekhyun

     Rendesen lefagytam, mikor a colos srác utánunk jött, és szinte szó szerint a padlóra küldte Jaehwant. Olyan gyorsan történt minden, hirtelen nem is tudtam értelmezni a helyzetet. Megjelent, kötözködtek, szó szót követett, s mire le akartam Őket állítani, már be is mosott neki egy hatalmasat.

     - M-minden rendben. D-de... köszönöm - hajoltam meg előtte mélyen. Zavarba hozott a dolog. Hisz egy fiú, noha nem is verekedett, de megütött miattam egy másik fiút. És ez olyan különös érzés. Pedig nem is ismerem, Ő sem engem. Mégis megtette. Illene valamit mondanom, felajánlanom a hálám jeléül valamit, de nekem csak egy kérdés cikázott a fejemben. Miért?

Chanyeol

     Kiguvadt szemekkel figyelte az arcomat.

     - Ha gondolod, bármikor segítek lerázni ezt a barmot. Ja, amúgy Chanyeol vagyok. Ne haragudj, amiért bunkó voltam, és csak úgy beleavatkoztam, a ti dolgotok lett volna, hogy megoldjátok - ömlöttek belőlem a szavak. Nem tudtam, miért. Szemeit rajtam legeltette, és az arcomat fürkészte. - Elkísérhetlek, hogy ne szálljon rád megint - mosolyodtam el, és feltettem az ujjam, hogy várjon egy pillanatot. Jongdae mellé értem, aki elismerően bólintott.

     - Vele beszéltél, azért szaladtál oda olyan gyorsan? - kérdezte. Rápillantottam, és kinevettem.

     - Nem - ráztam a fejem - A teremben találkozunk - intettem, és visszasétáltam a kővé vált Baekhyunhoz. Nem tudom, mi okból várta meg, míg visszamentem. Én simán elmentem volna. Ki foglalkozik egy vadidegennel, aki megjelenik az egyik pillanatról a másikra, és megüti az egyik osztálytársát?

     - Hová megyünk? - kérdeztem. Még mindig nem válaszolt. - Ne félj tőlem, nem harapok. Szívem a fülemben dobogott, ahogy az alkarjára fogtam, és lassan húzni kezdtem. Kezem szinte égett, ahogy a felsőjéhez értem. Anyaga kötött volt, mégis selymesnek éreztem. Szinte eksztázisba estem, közelebb húztam magamhoz, és elindultam a folyosón. Éreztem édeskés illatát, ahogy keveredik az öblítővel. Nagyot szippantottam a levegőből, majd rápillantottam. - Tehát, hol lesz órád?

Baekhyun

Egyáltalán nem tudtam mit reagálni a helyzetre. Lefagytam, és csak kissé elnyílt ajkakkal, nagy szemekkel pislogtam fel a fiúra. Megállt körülöttem az élet, csak a fejemben cikázott sok gondolat, de az az őrült rohanás viszont elviselhetetlen volt. Ezért képtelen voltam egy értelmes szót is kinyögni neki. És mire kettőt pislogtam, eltűnt előlem, nem is tudtam, miért, de megvártam. Talán a sokk miatt nem tudtam megmozdítani a lábaimat, mert, mikor visszatért mellém, neki kellett besegíteni a mozgásba. Finoman fogta meg karomat, és maga után kezdett el húzni.

- T-tesink lesz... - makogtam halkan, még mindig zavarodottan - A 69-esben szoktunk öltözni - tettem még hozzá, mire lágyan elmosolyodott, és egészen az öltöző ajtajáig kísért. Olyan igazán szívdöglesztő mosoly volt ez. - Köszönöm, Chanyeol - hajoltam meg előtte félénken mosolyogva - Baekhyun vagyok - mutatkoztam be én is kicsit megkésve. - H-ha... tehetek érted valamit cserébe... kérlek, szólj - zavaromban ujjaimat tördeltem. - Hát... akkor én most megyek - mutattam az ajtóra - Nem szeretnék késni. De... még egyszer köszönöm. - Bátortalanul tettem kezem a kilincsre, és benyitottam az ajtón. Igazán csak akkor realizálódott bennem a tény, hogy lehet, hogy emiatt én még nagyobbat fogok kapni. Nem is tudom, ki ez a fiú, de. Mégis olyan hősiesen viselkedett. Jesszus, Baek! Úgy gondolkodsz, mint egy szerelmes kislány!

- Nem is mondtad, hogy van egy pitbullod! - morrant rám Jaehwan.

- Hagyj békén... - dobtam le a cuccom a helyemre, és öltözni kezdtem.