V. fejezet

Chanyeol

     Szívem a fülemben dobogott. Nem hallottam semmit, csak azt éreztem, hogy valaki húz. Mire feléledtem, addigra már az öltözők előtt álltam. Végtagjaim teljesen lezsibbadtak. Mellkasomnak ütközött valamiről szinte tudomást sem vettem. Bocsánatkérések közepette elballagott mellettem. Hátrafordultam, és utána pillantottam. Ismerősnek hatott távolodó sziluettje. Tudtam, hogy valahonnan ismernem kellene.

     - 12-A-s volt? - kérdeztem Seokjint, miközben berontottam a fiúöltözőbe.

     - Aha! - vette le a nadrágot. - Az osztályából valakik italt akarnak hozni a diáknap utáni buliba, de mindenki tudja, hogy ez lehetetlen. Még ha fizetnénk Mr. Limnek, akkor sem engedné, de mondjuk nem jó ötlet lefizetni az igazgatót! - motyogta magában, közben átöltözött.

     - Nem tudod, hogy hívják? - kérdeztem reflexből. Tudni akartam ki Ő.

     - Azt hiszem, valami Hyun.

     - Valami Hyun? Gondolkozz, egy kicsit, kérlek! - mosolyodtam el, és villámgyorsasággal öltöztem át. Csak felkaptam a cipőmet, és már szaladtam is a terembe, mert ha kések egy percet is, a tanár úr kicsinál.

     Egész órán azon gondolkoztam, milyen Hyun lehet. Oldalamat a kíváncsiság egyre jobban fúrta, de semmi értelmes és ismerős nem jutott eszembe. A kosárlabda utáni levezető köröket róttuk épp, mikor Seokjin utánam kiáltott.

     - Na? - kérdeztem.

     - Megnézhetjük a könyvbe, ha még érdekel - kacsintott, majd megállt, és egy félliteres flakonból kezdte önteni magába a vizet.

     - Persze! - tettem ugyanazt, amit ő. Átöltöztünk és a kis csapatunkkal a büfébe mentünk. Ekkor pillantottam meg Minhót. Odamentem és a seggére csaptam.

     - Hol voltál, te idióta? - kérdeztem, és körbepillantottam.

     - Chanyeol, Ő itt Sehun, Jongin és Hoseok - mutatta körbe az embereket. Lesokkoltam ismét. Tudja, hogy bejönnek nekem, erre összehaverkodik velük, ráadásul még be is mutat nekik?

     - Csá, Chanyeol, vagyok! - pacsiztam le velük, majd helyet foglaltam Jongin mellett. Beszélgetni kezdtünk, valami buliról. Aztán leesett nagy nehezen, hogy a diáknap utániról van szó. Miután a alsóbb évesek elmentek, elindultunk a könyvtárba, és ekkor jutott eszembe Bacon. Előkaptam a telefonomat, és az üzenetét olvasva ültem le a megszokott helyemre. Elmosolyodva írtam neki vissza.

"Igen, rájuk gondoltam. Annyit tudtam, hogy a korkülönbség nagy volt köztük. Féltékeny volt és meglőtte? Azta. Én nem vagyok féltékeny típus. Engem sem zavar, hogy melegek voltak, mert tényleg szép verseket írtak. Még a végére megszeretem az irodalmat ;) Most megnyugodtam. Szerintem nem szégyen biztosan melléd sodor valakit az élet ;) Ki tudja. Szép volt, és ma is összefutottunk. És már nyomozok utána! Vagyis valami olyasmi... egy barátom segít az ügyben.  Mert, ha leszólítana, vagy esetleg barátkozni akarna, akkor mi lenne? Szerintem simán eltudnál vele beszélgetni, lehet jó fej és kitudja, lehet közelebbről megismered, mint gondolnád! Csak, hogy a te szavaiddal éljek. Ha egyszer eljutunk oda, hogy találkozunk, akkor majd megmutatom őket! ^^  Hátha sikerül nekik. Igen jelenleg egy poros könyvtárban meresztem az alsó felem lyukasórán. Remélem, jó a biosz! Inkább a földrajz felé húz a szívem a természeti tantárgyakból. Neked is!"

     Ujjaim már kezdtek fájni a gyors mozdulatoktól, de nem gépeltem el semmit, így büszkén és mosolyogva küldtem el a választ. Jó társaság volt, bár nem találkoztunk még élőben. Ráadásul ez még csak a második nap, mégis úgy éreztem, mintha legalább két hónapja beszélgettünk volna.

      - BaekHyun! - suttogta a fülembe Seokjin.

Baekhyun

     Majdnem elaludtam az órán. Igazából nem volt úgy nagyon bajom a biosszal. Viszont eléggé nyűgös voltam, ezért nehezemre esett koncentrálni. 
     Lassan pakolgattam a táskámba a dolgaimat csengetés után, és a vállamra kaptam, nagyot fújva megindultam, hogy az elkövetkező órát a könyvtárba tölthessem. Mikor az ajtón léptem ki, Jaehwan szándékosan nekem jött, ezzel majdnem fellökve engem. Valamit még motyogott is, de én csak nagy szemekkel bámultam utána. Bunkó... A könyvtárba megérkezve, mosolyogva köszöntem a könyvtáros néninek, és a szokásos helyemet foglaltam el a gépeknél. Furcsa volt, hogy amint bekapcsoltam a számítógépet, nem játszani kezdtem el, hanem a társkeresőbe jelentkeztem be, és szinte már remegve vártam Yoda válaszát.

"Helyes! :D Az irodalom szép, és jó, ha szereted. ^^ Sok mindenre megtanít. ^^ Hm... én lehet, hogy kicsit féltékeny típus lennék, de azért fegyvert nem emelnék a páromra!:D  Csak kitartóan Sherlock! ;) Félnék. Mert őszintén szólva egyáltalán nem vagyok nyitott személyiség. Félnék attól, hogy mit gondolna rólam, hogy nem tudnék normálisan hozzászólni... szóval ilyen kapcsolatokban, főleg személyesen elég béna vagyok. Nem akarom lejáratni magam senki előtt. Ezért a lehető legkevesebbet érintkezem az emberekkel. ^^ Tudom... rossz taktika. :/ A szüleim is állandóan piszkálnak érte... De az is csoda, hogy ezen az oldalon fent vagyok. Sőt! Csakis a véletlen műve. :D De azt hiszem, nem bánom. Mert megismerhettelek Téged. ^^ Megmutatnád? *.* Olyan aranyos vagy. :3  ^^ A biosz tűrhető, de még mindig a legkedvencebb órám a lyukas. :D És most Neked is az van? :D Akkor most többet tudunk beszélni! ^^ "

     Tényleg nem tudtam, mi ütött belém, de csak úgy füstölt a billentyűzet a kezeim alatt. Annyira izgatottan válaszoltam az üzenetére, hogy észre sem vettem, mennyire idiótán vigyorgok közben. Annyira szeretek vele beszélgetni. Kyungsoon és a bátyámon kívül Ő az egyetlen olyan ember, aki normálisan bánik velem. Bár, lehet hogy nem kellene ennyire belelovalnom magam. Hisz interneten bármi megtörténhet. Nem szabad teljesen elengednem magam. Muszáj egy kis fenntartással élnem. Bármennyire is szimpatikus, nem sok mindent tudok róla. Még a nevét sem...

Chanyeol

     - Tessék? - kérdeztem vissza. Most komolyan ez a fiú neve? Kicsit viccesen hangzik. - Köszönöm! - mosolyodtam el, mikor felfogtam, milyen információt is kaptam a szép fiúról. Azonnal felléptem az egyik közösségi oldalra, és bepötyögve a nevét kidobott egy pár embert. Felismertem, de már az ismerősöm volt.

     Profilképét talán valami fotós készíthette. Gyönyörű szemei voltak, szamóca színű ajkakkal és aranyos pofival. Haja barna és fényes. Piros-fekete, kockás ing, illetve édes mosoly. Tökéletes volt. Olyan szép, mint élőben. 
     Rezgett a telefon, én meg majdnem eldobtam ijedtemben, pedig csak Bacon írt. Megnyitottam az üzenetet, és elolvastam. Kissé meghökkentem, de válaszoltam neki.

"A véletlen műve? Hogyhogy, egyszer csak eléd ugrott egy oldal, amolyan vírusként? xD Vicces lenne. Azt sem tudom, honnan szerezhetnék fegyvert... Áh képzeld már meg is találtam, hála a barátom segítségének, de képzeld, hogy ismerősöm a közösségi portálokon. Tehát már csak annyi lenne a dolgom, hogy írok neki esetleg, ha megint leül mellém a buszon megszólítom, bár arra nem biztos, hogy képes lennék. Lefoglal az, hogy nézzem. Ne félj, tényleg nem tudhatod milyen ember. Dehogy vagy béna, szerintem biztos ügyes lennél, csak egy kis önbizalom kéne szerintem. Tudok segíteni az ilyenekben, ha gondolod. Őszintén nem tudom hogyan, de biztos sikerülne. Akkor nem hiszem, hogy egyhamar bárki is megkaparint magának. :D Nem olyan rossz taktika ez. Lehet valaki pont e miatt fog szeretni ;) Én sem bánom, hidd el! Biztos élőben is aranyos vagy. Bár lehet, nem beszélnél hozzám. De biztos, hogy noszogatnálak. Persze, hogy meg. Bár ahhoz nagyon mosolyognom kell, tehát viccesre kell venned a formát! Igen, lyukas, tehát gyorsan válaszolj, és akkor én is tudok neked írni! ^^ Legalább boldogítjuk egymást."

     Ujjaim megint fájni kezdtek a nagy pötyögés közepette. Miután elküldtem a választ, Jinre pillantottam.

     - Esetleg valamit tudsz még róla? - suttogtam halkan, nehogy megzavarjam az olvasásban.

Baekhyun 

     Éppen hogy csak elbámészkodtam a világhálón, máris érkezett Yodától a válasz. Mosolyogva olvastam végig, és ahogy kért, gyorsan próbáltam válaszolni.

"Igen a véletlené. Egyszer az egyik lyukasban bejöttem a könyvtárba gépezni, és valaki bejelentkezve maradt. Annyira felkeltette az érdeklődésemet az oldal, hogy gondoltam, egy próbát megér. Bár miközben csináltam a fiókomat, vagy hússzor is abba akartam hagyni. :D  De végül csak itt vagyok most. ^^ Jaj nagyon ügyesek vagytok! Akkor mire vársz? Miért nem lépsz vele kapcsolatba? Biztosan nem harapná le a fejed. De azért ne bámuld annyira, lehet, megijeszted vele. Bár ki tudja? Önbizalom... xD Hát, ha komolyan gondolod, én örömmel fogadom a segítséget. ^^ Ha rajtam múlik, szerintem nem mostanában lesz párom. :D De azért nagyon aranyos vagy, hogy ennyire pozitívan látod a dolgokat. ^^ Kedves vagy tényleg. ^^ Majd meglátjuk, ha egyszer találkozunk. ^^ Addig írásban boldogítalak. Aztán, ha már elég jó vagyok, hogy megnevettesselek, akkor találkozhatunk, hogy láthassam a gödröcskéidet. *.* Na meg persze téged. :D "

     Miközben a választ gépeltem, szelíden mosolyogtam, viszont amint a végére értem, ajkaim széles görbületre húzódtak. Izgatottan kattintottam a küldés gombra, és vártam a választ. A könyvtár megint a kis bagázstól zengett, valamin nagyon vitatkozhattak, mert hirtelen robbant ki a hangzavar, de mire odapillantottam, elhallgattak.

Chanyeol

     Nem válaszolt, így inkább Minho felé fordultam.

      - Te, amúgy mióta vagy ilyen jóban Jonginnal és Sehunnal? - kérdeztem kicsit hangosabban, mint Jintől az előzőt.

     - Zavar? - ült gúnyos mosoly ajkaira. 
     - Igen, kifejezetten kezd zavarni az, amit művelsz, és ahogy viselkedsz velem. Nem tudom, mit tettem ellened, de nem ismerek rád. Fél éve még minden tök jó volt! - kezdtem el kicsit magasabbra emelni a hangom. Akaratom ellenére is egyre idegesebb lettem, ahogy arcán egyre nagyobb lett a mosolya. - Mi lesz a következő lépésed? Megint rászállsz valamelyik kiszemeltemre? Yurát is olyan könnyen magad mellé állítottad. Meg sem tudta nekem magyarázni, miért hagy el - hadonásztam a kezemmel és elpakoltam a cuccaimat.

     - Remélem tudod, hogy nem kellett sokat győzködni azt a kis libát! Nevetséges vagy, Chanyeol! - röhögte el magát. Felkaptam a cuccom, és a büfébe igyekeztem. Telefonom rezgett, tehát Bacon írt, ám annyira úrrá lett rajtam az idegesség, hogy abban a helyzetben nem tudtam neki válaszolni. Táskámat a mellettem helyet foglaló székre dobtam, és kértem egy forró teát a büfében. Legszívesebben odamentem volna hozzá, és jól arcon töröltem volna, de nem tettem meg. Megkaptam a teámat, és lassan kortyolva gyűrtem le a feszültségem is. Kezembe vettem a telefonomat és elolvastam az üzenetet.

"Ne haragudj, hogy csak most írok. Tudom, tizennyolc perce írtál nekem, én meg eltököltem az időt. Csak az egyik 'jóbarátom' felidegesített, és most a büfében teát iszogatok. Tehát tényleg véletlen volt az egész. Ez érdekes. Nekem ajánlották. Gondolj bele, ha abba hagytad volna, akkor nem írhatnál nekem... Nem tudom még, hogy mikor, vagy egyáltalán hogy fogok a közelébe kerülni. Igen, önbizalom, ha nincs, akkor elég nyuszi az ember. Segítek én szívesen. Én már most is készen lennék rá, de ameddig te nem, addig nem erőlködök. Ne haragudj, ha valami sértőt írtam. Szeretem a társaságot, és most nem vagyok jó hangulatomban, szóval. Itt az ideje, hogy felvidíts! ;)"

     Nagyot kortyoltam a teámból, majd miután elküldtem az üzenetet Jongdae jelent meg mellettem.

     - Ne foglalkozz Minhóval - tette kezét vállamra.

     - Kezdtem lenyugodni, kérlek, ne hozd fel! - erőltettem mosolyt az arcomra, és az asztalra döntöttem a fejemet. - Segítesz? Van egy Baekhyun nevű gyerek. Nem ismered véletlenül?

Baekhyun

     A hangoskodás abbamaradt, így ismét Yodára tudtam koncentrálni. Viszont elég sokáig nem válaszolt. Már egy kicsit kezdtem érte aggódni, hisz azt mondta, lyukas órája van. De aztán elgondolkoztam, biztos mosdóba ment, vagy a barátaival van. Igen, biztosan. Nem mindenki olyan elveszett ember, mint én. Neki vannak barátai és biztosan velük tölti a szabad idejét. De, mi ez az érzés? Olyan furcsa. Mintha máris elkezdtem volna kötődni hozzá. Ez pedig nagyon nem jó! Le kell állnom, mielőtt baj lesz belőle. Viszont még mielőtt teljesen kétségbe eshettem volna, húsz perc után üzenetet kaptam Yodától.

"Oh... sajnálom. :/ Semmi baj. Remélem, hamar kibékültök majd. ^^ Hát igen, életem nagy vesztesége lenne, ha most nem ismernélek, és nem beszélgetnénk. :D Biztos lesz rá alkalmad, hogy kapcsolatba lépj vele. Csak ne izgulj. ;) Igazán kedves és figyelmes vagy. És semmi sértőt sem írtál. Hm... mesélek neked két viccet. Pont illik hozzánk. :D  az egyiket nekem szokta mindig mondani anyu, a másikkal pedig régen a bátyámat piszkálta. xD- Ki az abszolút alacsony?- ???- Aki a szőnyeg alá létrával mászik be.- És ki az abszolút magas?- ???- Akinek, ha a hátán végigfut a hideg, kétszer is megáll közben pihenni. Hát... elég bénák, tudom. De a szándék a lényeg. Ha már egy apró mosolyt sikerült vele az arcodra csalnom, akkor az már jó. És egyszer úgyis elérem, hogy lássam a gödröcskéidet! :P” 

     Ah... nem is tudom, mi ez a nagy gödröcske mánia nálam. De valamiért hihetetlenül kíváncsi voltam már Yodára. És talán ez az egyik ürügy, hogy mihamarabb láthassam.