IV. fejezet

Chanyeol

     Rám pillantott, és nyakamba vezette kezeit. Erősen magához húzott, én pedig hátára tettem kezeimet, és nyugtatásképpen simogatni kezdtem.
     - Nem tudom, mi a baj, de... Elmondod? – kérdeztem fülébe suttogva.

     - Semmi baj, csak félek. Már úgy megszoktam mindent magam körül, és olyan nehéz lesz itt hagyni titeket. Anyáékat, a hülye öcsikémet. Kitudja, mibe keveredsz bele... Nem akarok ám felőled rosszat hallani! Tudod, van valaki, aki kezdi felkelteni az érdeklődésemet... – spannolta fel magát, és eltolt magától. Mesélni kezdett egy fiúról, aki körülbelül vele egy idős és jelenleg egyetemre jár. Állítólag ismernem kellett volna valahonnan, bár nekem fogalmam sem volt arról, kiről beszélt.

     - Basszus Channie! Menj aludni, már fél tizenkettő! Ne haragudj, hogy feltartottalak! Remélem, nincs sok tanulnivalód! Jó éjszakát! – mosolygott, és csapkodni kezdte a lábam.

     - Én itt meghallgatlak, aztán csak így elküldesz? Köszi, én is szeretlek, Noona! – mosolyogtam, és elindultam az ajtóhoz. – Szép álmokat, álmodj azzal a fiúval! – kacsintottam, majd becsuktam az ajtót. Szinte szaladtam a szobámba, felkaptam a pizsamámat, és a fürdőbe igyekeztem. Egy nagyon gyors zuhany után kikapkodtam a füzeteimet a táskámból, és átnézve megírtam a kommunikáció és a matek házit. Elpakoltam másnapra, majd a telefonom után nyúltam. Az ágyamba feküdtem, betakaróztam, és elhelyezkedve megnéztem az üzeneteimet.

     Bacon két üzenet. Amber_92 egy üzenet.  Elolvastam Amber válaszát, majd bocsánatot kértem, amiért nem válaszoltam neki. Elmondtam, hogy mit csináltam ma, és jó éjszakát kívántam.

     Bacon első válaszát tanulmányoztam. Helyesnek titulál, unalmas embernek gondolja magát, általános szakon van, tehát csak érettségije lesz, nem tudja, minek megy majd tovább. Aztán már jó éjszakát kívánt. Elmosolyodtam, majd pötyögni kezdtem.

"Bocsi, hogy nem írtam, csak hazaértem és az első az volt, hogy befeküdtem az ágyamba. Kicsit fájt a fejem és nem voltam a legjobb állapotomban. Megírtam neked a választ aztán beszunyáltam. Remélem nem haragszol meg rám emiatt. 

Tudod te! Mosolygok, és olyan lyuk van az arcomba. Gödröcske! Eszembe jutott. Na, okos is vagyok! xD

Nincs gond a súlyommal, szerintem. Kicsit én is véznának érzem magam, mikor vásárolok. Veszek egy pólót, aminek a hossza jó, de olyan nagy rám… xD Ez lényegtelen. Kicsit sokáig tart mire ráveszi magát az ember, főleg a fekve nyomásra.

5 év? Az rengeteg! Képzeld, én gitározni tanultam még tizenkét évesen, de abbahagytam, ne kérdezd, miért. Nincs rá időm, így inkább ráhagytam.

Annyira nem vagy unalmas, jó olvasni rólad dolgokat! Legalább nem sírod el az életed szar részeit. Eddig csak olyan embereket kaptam. Te?

Én is, de imádok főzni, így szerintem szakácsnak megyek. Jelenleg C-s vagyok a közeli gimiben. Mekkora lenne, ha kiderülne, hogy egy suliba járunk, nem? Bár ez igen nagy hülyeség, mert szerintem nem sok esély van rá! Mindegy is, remélem, majd jól indul a reggeled, ha ezt elolvasod. Így visszanézve igen hosszú lett. Jó éjt, vagy reggelt! :D "

Elküldtem a hosszú üzenetet, beállítottam az ébresztőmet, majd aludni tértem.

Baekhyun

 Reggel a hangos ébresztőmre keltem. Kelletlenül dugtam ki a kezem a meleg takaró alól, hogy kinyomhassam az idegesítő hangot adó órát. Pár percig fetrengtem az ágyban, pillanatokra még visszaléptem az álmok mezejére. Sosem volt erősségem a reggeli kelés. Viszont muszáj volt megerőltetnem magam, így kómásan felültem az ágyban, és kócos hajamba túrtam. Nagyot ásítva nyújtóztattam meg tagjaimat, végül tényleg kikeltem az ágyból. A hűvös levegőre megborzongtam, majd a szekrényemhez lépve gyorsan valami egyszerű ruha után kutattam. Egy világoskék farmert választottam, hozzá egy hasonló színű inget és egy fűzöld kötött pulóvert. Következő utam a fürdőbe vezetett, gyorsan elrendeztem a reggeli rutinomat, és az összepakolt táskámmal a vállamon indultam reggelizni. Apa már elment, anyu is indulni készült.
     - A pulton a tízóraid. Légy jó fiú! Szeretlek - puszilta meg az arcomat, és máris magamra hagyott. Zsebemből kihúztam a mobilom, és megnéztem az értesítéseimet. Furcsa, mert ezt a cselekedetemet szinte egyből akkor csinálom, miután felkeltem. Most ez úgy látszik, eltolódott.  Nem sok értesítésem jött, csak néhány játéktól üzenet. Viszont a legértékesebb - Yoda üzenete - volt az első, amit megnyitottam. Vigyorogva olvastam végig. Annyira aranyos ez a srác.

"Jó reggelt! :D Semmi baj, gondoltam, hogy valami ilyesmi történt az este. Remélem, már jól vagy. ^^Lyuk az arcodban, az a szád vagy az orrod. A gödröcske az gödröcske. :D A mosolygó emberek egyik legszebb dísze. ;)Oh, a ruhavásárlás... igen az nálam is kényes téma. Ha nadrágot veszek, csípőben tökéletes, viszont hosszra 2x beleférnék. Ezért anyu mindig felvarrja. ^^"Biztos szépen gitározol. :) Én is szerettem volna megtanulni, de én maradtam a még klasszikusabb zongoránál. ^^ Aj, ne is mondd! :O én is kifogtam egy olyan embert, aki csak panaszkodásra volt képes. Már azt hittem, hogy soha nem fogy el a gondja. Azóta is zaklat, de nem tűnik fel neki, hogy elég röviden válaszolgatok... Nem értem az ilyen embereket...Szakács leszel? *.* Akkor majd finomakat főzöl. :3Én A-s vagyok. ^^ Nálunk az A-sok a sznob stréberek. A B-sek a nyomik. A C-sek a nagymenők a D-sek pedig az ilyen különcök... én csak szürke kisegér vagyok. :D Jót nevetnék, ha kiderülne, hogy véletlenül egy suliba járunk xD de azt nem hiszem. Akkor azért csak felismertük volna valahogy egymást. :D Nekem jól indult a reggelem. Remélem, szép napod lesz! ;) "

     Reggelizés közben fél kézzel pötyögtem a választ Yoda mesternek. Miután végeztem vele, gyorsan elpakoltam magam után, és felöltözve, a mobilomat szorongatva indultam a buszmegállóba, hogy az iskolába mehessek.

Chanyeol

     Kelletlenül forgolódtam az ágyamban. Alig volt három óra, de nem tudtam aludni. Hajamba vezettem az ujjaimat, majd lejjebb csúsztattam azokat, és a tarkómat kezdtem el simogatni. Kellemes érzéssel töltött el, így hasra fordultam, majd lassan ismét aludni tértem. 
     Reggel telefonom ébresztőjére keltem. Fáradtan nyúltam a mobilom után, lenyomtam a 'szundi' módot, majd a lábamat kidugtam a takaró alól. Fejben adtam egy puszit anyának, amiért nem jéghideg szoba fogadott. Kikeltem a puha ágyból, és a szekrényem elé álltam. Kivettem belőle valami elfogadhatót, majd magamra rángattam. Táskámat a hátamra kaptam, és a telefonomat a zsebembe csúsztatva indultam le a keskeny, barna szőnyeggel borított lépcsőn. A folyosón nem volt senki, de a konyhába lépve megpillantottam a nővéremet.

     - Jó reggelt. Te hányas busszal mész? - kérdezte, miközben elővett egy bögrét, és tejet öntött bele.

     - Neked is! - öleltem magamhoz. - Hát ez változó, mivel csütörtök van, és nincs nulladik órám, így a 7:45-tel – mosolyogtam, és beleittam a bögrébe. Készítettem magamnak reggelit - ami három szendvicsből állt -, és Yoora mellé ülve elfogyasztottam egyet. Telefonom rezgett, így előkaptam zsebemből. Kikapcsoltam az ébresztőt, majd az üzenetekre pillantottam. Elolvastam Bacon válaszát, ami hosszúra sikeredett, majd el is tettem. Nem akartam a nővérem előtt írkálni. Sose szerettem a család előtt nyomkodni a telefont.

     - Mentem. Jó legyél! - tettem el a többi szendvicset, és egy puszit nyomtam az arcára. A buszmegállóba indultam. Odaérve inkább csak elővettem a fülesem, és zenét hallgattam. Felszálltam a buszra, majd kibámulva az ablakon figyeltem a szemem elé kerülő kertes házak sokaságát, amiket egyre gyakrabban váltottak fel öt, tízemeletes épületek. Innen tudtam, hogy nemsokára ott vagyunk. Aztán hirtelen a busz megállt. Felszálltak, én pedig imádkozni kezdtem, hogy senki se találjon meg. Egyik fülemből kihúztam a fülest, hogyha valaki mégis le szeretne ülni, meg tudjon egyáltalán kérdezni.

     - Szabad? - halk, aránylag férfias hang csapta meg a fülem. Rápillantottam az illetőre; sötétbarna haja volt, arca kissé lányos és a testalkata... Vézna volt, nagyon vézna.

     - Persze - húzódtam arrébb azonnal, hogy erre a kevés időre is le tudjon ülni. Elbambultam, olyan szép volt így oldalról. Néha, mikor eszembe jutott, becsuktam a számat, és próbáltam elszakítani a tekintetem róla, de nem jött össze, hiába próbálkoztam. Ugyanott szállt le, mint én; ugyanarra mentünk, ugyanabba az iskolába. Folyamatosan őt figyeltem, de úgy tűnt, ez őt nem zavarja. Egy szót sem szólt senkihez, elvolt a maga kis világában, néha rápillantott a telefonjára, mintha valamit várt volna, de amúgy végig valami könyvet olvasott. Csodáltam, minden lépését figyeltem. Olyan más volt, mint a többiek. Pont ez tetszett benne.

     Aztán beértem a suliba, és a fejemet fogva indultam meg a legesleghátsó padba ugyanis művtörink kezdődött. Ez az az óra, amit ha lehetne ezer kilométer távolságból elkerülnék, mert semmi értelme nem volt. Míg a többiekre vártam, elővettem a telefonom, és Baconnek válaszoltam.

"Jó reggelt neked is! ^^ Remélem, jobban indul a reggeled, nem úgy, mint nekem... Művtörivel kezdek. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én utálom. Jobban vagyok, köszi.Nekem is tetszik, bár nem nagyon találkoztam még olyan emberrel, akinek lenne. Mármint gödröcskéje.Felvarrja? De cuki, én varrónőhöz járok, mert anyu sose ér rá.Ha szeretnéd, egyszer megtaníthatlak ;) Amúgy én imádom a zongoraszót, de komolyan. Én is szeretnék megtanulni, de sose jutottam el odáig. Gondolj bele, együtt milyen jót összehozhatnánk, lehetne egy bandánk is ;) Lehet, hogy valamiféle hangom is van xD Ez csak vicc.Nekem is elregélte valamelyik, hogy örökbe fogadták, meg ilyenek, de leszarom (bocsánat)!Hátha, bár a nővérem szerint kicsit sósan főzök.Kb. nálunk is ez a helyzet, szóval a menők táborát erősítem. Én azért lesokkolnék. Most is transzba vagyok! Olyan fiúval ültem a buszon, hogy levegőt is alig mertem venni. Ha válaszolsz, akkor jó lesz a napom! =]"

     Gyorsan pötyögtem a hosszú választ. Elolvastam az egészet, majd elküldtem, közben megérkezett Jongdae és Jin is, viszont Minhót sehol sem láttam. Becsöngettek, Mrs. Im már be is rontott az ajtón. Lepakolta a cuccát és bekapcsolta a projektort. Gyorsan megkereste a tökéletes PowerPointját, és már kezdte is hülyeségeit. A padra dőlve hallgattam a rengeteg felesleges információt.

Baekhyun

     A busz szerencsére időben jött. Nem is kellett sokat utaznom, hisz a közelben volt az iskola, így pontosan érkeztem meg a suliba, és még ülőhelyem is akadt. Bár a srác, aki mellett helyet foglaltam, az a colos, elég feltűnően bámult. Egy pillanatig azt hittem, hogy valami van az arcomon, és azért néz, de aztán próbáltam kizárni, és a legjobb útitársamba: a könyvembe rejteni a zavaromat.

     Néha rá-rápillantottam a mobilomra, hátha Yoda üzent valamit. Észre sem vettem, hamar megérkeztünk. Nem nagyon tudtam elmerülni az olvasmányban, de arra pontosan elég volt, hogy kizárjam a külvilágot, és ne érdekeljen az emberek véleménye.

     - Hya, Törpe! - szólt rám "kedvesen" az osztálytársam. - A DÖK elnök keresett. Menj át hozzájuk, és beszéld meg vele, hogy lehessen a diáknap utáni bulira piát hozni. De intézd ám el, Törpi!- vigyorgott rám Jaehwan. Igaz, jó kedélyűen adta elő a dolgot, mégis mosolyában ott volt a fenyegetés és az érzés, hogy Ő valamivel felsőbb rendűbb nálam. Ezt rettentően utálom.

     - Megyek... Egy pillanat - sóhajtottam halkan, és lepakoltam a cuccaimat a helyemre. A folyosón sétálva kerestem a C-sek termét, hogy éppen hol lehet órájuk, mikor jelzett a telefonom. Egy padra leülve néztem meg Yoda üzenetét, és gyorsan válaszoltam, mert már csak öt percem volt a szünetből. 

"Nekem irodalom lesz az első órám. De én szeretem az ilyen semmire nem való tantárgyakat is, mint művtöri, filozófia, média... :D Felvarrja, mert én lusta vagyok. Pedig tudok varrni. ^^ Hm... nekem is tetszik egy banda ötlete. De ha Te megtanítasz gitározni, én szívesen segítek a zongorában. ;) És talán a hangunkon is csiszolhatunk majd. :) Én türelmes és megértő ember vagyok, szívesen segítek a barátaimnak... viszont más, ismeretlen kínja nem igazán érdekel.... szóval engem csak ezért akaszt ki a dolog.. :/ Van nővéred? :D Hm... csak nem szerelmes vagy, hogy mindig elsózod az ételt? :P Miért? Annyira büdös volt a fiú? :D Engem meg annyira bámult egy srác... azt hittem, kiesnek a szemei. :D Válaszoltam, szóval bízom benne, hogy szép napod lesz. Most rohanok, mert becsengő előtt el kell intéznem valamit. ^^ " 

     Vigyorogva küldtem el az ismét hosszúra sikerült üzenetem, és a zsebembe csúsztatva a mobilom újra útnak indultam. Mosolyogva léptem be a 26-os terembe, ahol a DÖK elnöknek volt órája.

     - Myungsoo... - léptem az elnök elé, mosolyom lassan elhalványodott, ismét felvettem a szürke kisegér formát. - Jaehwan szólt, hogy kerestél - kezdtem bele halkan.

     - Igen, de mindjárt csengetnek, most nem tudjuk megbeszélni. Talán a következő szünetben. Keress meg, tesink lesz, az öltöző előtt várj! - felelte kedvesen.

     - Rendben, köszönöm - hajoltam meg előtte, és sietősen hagytam el a termet.

Chanyeol

     Bacon üzenete szakított ki a kis pihenésemből. Elolvastam az üzenetét, majd pötyögni kezdtem, de Jin megszakított benne.

     - Chan, láttad a fiút, aki bejött? - kérdezte. Azt sem tudtam, miről beszél.

     - Tessék? Milyen fiút? - kérdeztem vissza.

     - A barna, aki neked ment múltkor.

     - És mit kezdjek vele?

     - Köcsög! - suttogta, majd a füzete fölé görnyedt, és folytatta a körmölést. Megrántottam a vállam, és válaszoltam.

"Az irodalom más! Azt eltűröm, mert néha érdekesek a nyugati írók. Példának ott az az író, aki meleg volt, tudod, aki valami fiatal sráccal kavart. Na, ilyenek érdekelnek. Ne nézz valami perverznek, kérlek! Tudsz varrni? Azt is megtaníthatod, lehet, jobban járok. Ezaz, akkor bandatagok leszünk, már várom. A hang az nem fontos annyira, de majd lesz vele valami. Igen van, és csak két évvel idősebb nálam. De van valakije, bocsi! ;) Őszintén még nem voltam úgy isten igazából szerelmes. Nálad mi a helyzet? Nem, annyira szép volt, és ismerős valahonnan, csak nem tudom, honnan. Vigyázz a sráccal, nehogy valami perverz legyen, sosem tudhatod milyenek az emberek. Bár, ahogy leírtad magad, lehet, én is meglestelek volna. ;) Kitudja, bármi megtörténhet. Jobb a reggelem, de valamiről lemaradtam, úgy érzem. :/ Mindegy, remélem, sikerült elintézni a dolgot. Mi lesz a következő órád? Nekem tesi."

     Válaszom elküldése után a legjobban tetsző dolgot választottam, így ráhajtottam a fejem a padra, és lehunyt szemekkel pihentem. Magam elé képzeltem Bacont. Kis pici, barna haj, nagyon vézna. Bár semmi konkrétumot nem mondott, ismerős volt a magam elé képzelt figura. Biztos szép kezei vannak, meg szeme. Lehet, hogy nem is koreai. Mekkora lenne! - gondolkodtam, mikor megszólalt a csengő.

     - Heh? - ültem fel. Hamar vége lett - mosolyodtam el, majd Jin után néztem, aki olyan gyorsan szaladt ki a teremből, mintha muszáj lett volna. Lehet, hogy DÖK gyűlés van? Felkaptam a táskámat, és utánarohantam. Dae pedig engem követett.

     - Hallod, haver, hova az istenbe megyünk? - ordított.

     - Jinhez - adtam a választ, és lelassítottam az egyik ajtónál. Lesokkoltam. Nem lehet igaz. Ott állt előttem, én pedig lélegzetvisszafojtva figyeltem, ahogy a kis ablakból rám pillant, majd lehajtja a fejét, kijön az ajtón és abba az irányba megy, amerre a drága barátom is.

     Meghalok, komolyan. Ő lenne az? Hogy lehet valaki ilyen szép?

Baekhyun

     Pont beértem a tanár előtt a terembe, így helyet foglalva azonnal át is adtam magam az irodalom csodálatos szépségeinek. Bár nem teljesen felhőtlenül tudtam ezt megtenni, mert egész órán magamon éreztem Jaehwan égető tekintetét. Nem értettem sosem, hogy miért kell ebből ennyire nagy ügyet csinálni; hogy miért kell az iskolai rendezvényeken is a rendet bontani. De azért beszélni akartam az elnökkel, nehogy az legyen, hogy nem tettem meg mindent. Persze tudtam, hogy mi lesz a válasz, de azt hiszem, jobban féltem az osztálytársaimtól annál, hogy ellenállni próbáljak.

     Óra után sietősen indultam a testnevelés öltözők felé. A teremből kilépve csak egy másodpercre pillantottam fel, majd lehajtott fejjel ballagtam tovább. A folyosón észrevettem magam előtt Seokjint és Myungsoot sétálni, ezért utánuk szaladtam.

     - Sziasztok - szólítottam meg Őket félénken.

     - Szia. Szóval... Miben segíthetünk? - mosolygott kedvesen Myungsoo.

     - Öhm... Ti kerestetek, de lenne valami! Az osztálytársaim azt kérik, hogy a diáknap utáni buliba hadd fogyaszthassanak alkoholt - vetettem fel kertelés nélkül az ötletüket.

     - Áh igen. Csak annyi, hogy lesz gyűlés a jövőhéten. De ez sajnos nem megoldható. Az egy dolog, hogy mi végzősök vagyunk, és ihatunk, de vannak kiskorúak is az iskolában. Biztos, hogy nem engednék meg a tanárok. Felőlem rendben lenne, de én az iskola vezetésének is elszámolással tartozom. Vannak szabályok. Ez nem egy házibuli - jelentette ki végül az elnök, egy enyhe, elnézést kérő mosollyal.

     - És... Biztos, hogy sehogyan sem lehetne megoldani? - kérdeztem még egyszer, közben megálltunk az öltöző ajtó mellett. - Mert szerintem, ha idebent legálisan lehetne fogyasztani, mértékkel, akkor nem folyamodnának szabályszegéshez, úgy, ahogy minden évben szoktak - próbáltam logikusan érvelni.

     - Nem - vágta rá Seokjin. - Ha annyira piálni akarnak, menjenek el privátban bulizni. Kész. Mi is kibírjuk.

     - Értem - sóhajtottam gondterhelten. - Elnézést a zavarásért! - hajoltam meg előttük. - Sziasztok - fordítottam nekik hátat, viszont egy széles mellkasba ütköztem.

     - Sajnálom, ne haragudj! - hajoltam meg mélyen a magas fiú előtt, és rá sem nézve oldalogtam el. Gyomromban iszonyú görcs kezdett el szorítani, nem mertem a társaim elé odaállni, féltem a reakciójuktól. Őket ismerve nem lesz könnyű a helyzet.

     - Sikerült elintézni, nyuszkó? - vetődött be mellém a padba Jaehwan.

     - Nem - hajtottam le a fejem. - Nem engedik.

     - Mi az, hogy nem engedik?! - képedt el teljesen felháborodva.

     - Az, hogy nem. Iskolában nem lesz alkoholfogyasztás. Azt mondták, ez a szabály, és ez így is marad. Ha nem tetszik, menjetek el bulizni privátban... - nem mertem ránézni, mondandóm közben végig a padomat szuggeráltam.

     - Te nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak!- morogta mérgesen és megragadta az ingem gallérját. - Itt akarok piálni a haverjaimmal. Intézd el, Törpi!

     - Nem tudom. Nektek kell velük vagy az osztályfőnökkel beszélni. Engedj el! - próbáltam lefejteni magamról a kezeit.

     - Áh... Semmirekellő! - lökött el magától úgy, hogy a székkel együtt felborultam, és a kezemet beütöttem.

     - Áú...- motyogtam magam elé. Ahhoz képest, hogy milyen okos és intelligens... ilyenkor nagyon nem látszik meg rajta... Halkan nyöszörögve keltem fel a földről, és könyökömet simogatva fordultam inkább a fal felé. Nem volt kedvem a többi osztálytársam bámulását állni. Szomorúan, lebiggyesztett ajkakkal nyúltam a telefonom után. Ilyenkor a szokásosnál is magányosabbnak éreztem magam. Nem szoktam hagyni, hogy megalázzanak... de az ilyen esetekben én elég gyengének bizonyultam.

     Yoda üzenete kicsit megmosolyogtatott. Sóhajtva próbáltam neki válaszolni, nem is törődve azzal, hogy becsengettek.

"Verlainre és Rimbaudra gondolsz? Imádom a francia szimbolistákat. És ettől még az sem veszi el a kedvem, hogy melegek voltak. Sőt! Ha ezzel együtt a kalandos életük hozzájárult ahhoz, hogy olyan szépeket alkottak, akkor egészségükre. Azt tudtad, hogy Verlain börtönben is ült a szerelme miatt? Annyira féltékeny volt, hogy meglőtte a saját párját! Hallottál már ilyenről? Durva, hogy egy ember mennyire képes szeretni egy másikat... Nem nézlek emiatt perverznek. :)  Én nagyon sokat szoktam ilyeneken gondolkodni. Biztosan gyönyörű lány a tesód, ha máris elkelt. ;) Én sem voltam még soha szerelmes. Korom ellenére senkim sem volt még. Nem tudom, hogy ez szégyen vagy sem... Szép? Egy fiúra mondod, hogy szép? Ez igen, akkor biztos tud valamit a srác. :D Derítsd ki, hogy ki Ő! Lehet, hogy közelebbről ismered, mint gondolnád! ;) az élet szeret tréfálódni... :/  Nem tűnt veszélyesnek a fiú a buszon. Meg úgy nagyjából tudom, ki Ő, mert az évfolyamtársam. Szóval azt hiszem, nincs gáz. ^^ (amíg csak bámul addig nincs... xD ) Aranyos vagy. ^^ Én a gödröcskéidre vagyok kíváncsi. ^^ Hát teljesen nem sikerült elintézni... de innentől majd a többiek birkóznak meg a feladattal. Ahogy elnézem, mindkettőnk körül megbolondult most egy kicsit a világ! :D Most bioszon ülök. Unalmas... aztán lyukasom lesz. ^^ Kitartást a naphoz! ;) "

     Teljesen belepirultam az üzenete második felébe. Nagyon aranyos ez a srác. És igazából nem is értem, miért nyíltam meg neki ennyire, mert nem nagyon szoktam. De... valami mégis volt a dologban, hisz egy ilyen üzenetével is képes volt mosolyt csalni az arcomra, azok után, hogy milyen borzalmasan indult ez az óra...