III. fejezet

Chanyeol

     Telefonom rezgésére keltem fel a padról. Épp megnyitottam a választ, mikor kicsengettek. Felkaptam a cuccomat, és kifelé vettem az irányt. Nem válaszoltam, mert sosem tudtam séta közben írni.

     - Ki hova? - kérdezte Jin.

     - Én haza, fáradt vagyok. Jók legyetek, csá! - intettem, majd elindultam a buszmegálló felé. Leültem és kezembe vettem a telefont. Mosolyogva olvastam a válaszát. 

" Maradok Yoda. Nem vettem fel, már megszoktam. Nem szeretem a fizikát. Én 18 leszek a hónap végén. Itt élek én is, közel a Han-folyóhoz. Ezért busszal járok."

     Elküldtem, majd gyors felpattantam a buszra.

"Nincsenek barátaid? Pedig én bírom a fejed! Én is szeretek enni! De olvasni nem nagyon szoktam. Én inkább "telefonfüggő" vagyok a barátaim szerint. Bár én nem érzem magam annak. Szereted a kutyákat? Én nagyon, kár, hogy nem lehet, csak egy macskám van. Neked? Tudod szeretek hirtelen témát váltani. xD Mesélj valamit! Valami leírást rólad. A külsődről, de nem akarok tolakodó lenni. Nem muszáj  "

     Gyorsan gépeltem a válasz másik felét. Kipillantottam az ablakon, és ekkor vettem észre, hogy le kell szállnom. Másodperceken múlott, hogy odaérjek az ajtóhoz, de hál' istennek leértem. Ahogy a lábam a földhöz ért, már indultam is a kertes házunk felé.

Baekhyun

     Csengetés után lassan ballagtam haza. Nem volt különösen rossz idő, így gyalog tettem meg az amúgy annyira nem is hosszú utat. Kezemben szorongattam mobilomat, és kíváncsian vártam Yoda válaszát. Szimpatikusnak tűnt, tetszett a humora. Szerettem volna jobban megismerni.

     Mikor megkaptam az üzenetét, azonnal megnyitottam, és mosolyogva olvastam. Válaszolni szerettem volna, el is kezdtem pötyögni, viszont újabb üzenetet írt, így kitöröltem az eddig meglévő válaszomat, és helyette egy újat fogalmaztam.

"Okés Yoda :D A fizika nekem sem a szívem csücske... :/ Inkább az irodalom vagy a zene.Oh akkor dongsaeng vagy :3 pici Yoda :D Én is busszal járok, de ma kivételesen gyalog jöttem. ^^ Csak egy barátom van, még általánosból. Bár mostanában ritkábban tudunk találkozni, így picit magamra maradtam. :( Szüleim szerint én számítógépfüggő vagyok... de szerintem ez nem igaz. Arról nem tehetek, hogy néha egy-egy kör játék olyan sokáig tart. Azért félben meg mégsem akarom hagyni. XD De ezt nem értik meg. :/ Imádom a kutyákat, bár sajnos nekem sem lehet. :/ Viszont a macskákat is nagyon szeretem. Egyszer, ha nagy leszek, majd sok háziállatom lesz. :DIgen, észrevettem, hogy elég élesen váltasz témát de nem baj, szeretek beszélgetni. ^^Hm... hogy hogy nézek ki? Nem igazán nőttem nagyra, a hajam barna, kicsit kócos, inkább hajlok a vézna és gyenge felé alkatilag. :/ Te hogy nézel ki? Azon kívül, hogy nagy a füled. :D Mi a kedvenc ételed? Van hobbid?"

     Míg a válaszomon gondolkoztam és azt írtam, haza is értem.

Chanyeol

     Hazaérve senki sem volt otthon. Csak a szokásos - gondoltam magamban, és ledobáltam a cuccaimat az előszobában. Táskámat megfogva indultam el a szobámba. Erőtlen voltam és fáradt.

     A kis zug, amibe minden nap álomra hajtottam a fejem, most aránylag tiszta volt. A ruháim nem hevertek az keleti sarokban, a tankönyveim nem voltak elővéve és széthagyva az íróasztalomon, ami szintén a keleti falnál helyezkedett el. A falak világoskék színben pompáztak. Az ágyam az ablak alatt volt, be volt ágyazva.

     Gondolatban megköszöntem anyának, hogy megcsinálta helyettem, majd levettem a farmerem meg a pulóverem, és a meleg takaró alá bújtam. Közben a telefonom jelzett, tehát Bacon írt. Elhelyezkedtem, majd kezembe kaptam a kis eszközt, és elolvastam a válaszát. Gyenge, vézna, barna, kócos. Nem is rossz - gondolkoztam magamban.

"Dongsaeng vagyok! :D Szinte mindenkinek, aki az osztályunkba jár. Örülök, hogy nem zavar a témaváltás. Aranyos lehetsz. Én hogy nézek ki? Borzalmasan, főleg most. Kissé ramaty állapotban vagyok, de sebaj! A hajam barna, és általában egy kiló zselét teszek rá, hogy úgy maradjon, ahogy kell neki. Colos vagyok, de komolyan, ha azt mondod kicsi vagy, akkor minimum egy fej biztos van köztünk. Kondizni jártam tavaly, de csak a karomon látszik meg. A testem hetven százalékát a lábaim teszik ki xD És persze a füleim. A szemeim kicsit kidüllednek, és szerintem nagyon szépek. Nem tartom magam valami helyesnek, de a szemeimet szeretem, ja meg, ha mosolygok, néha van olyan izé az arcomon. Tudod...Kedvenc kajámnak talán a pizzát mondanám, a tengeri herkentyűset, de a kínai kaja is nagy kedvenc! Hobbim? Az nem nagyon van, talán ezt a kondi-dolgot mondanám, meg a telefonozást. Szeretek sms-ezni, meg beszélgetni. Társasági lény vagyok! Neked mi a hobbid? Minek tanulsz? :D "

     Hosszú válaszom végén már majdnem elaludtam, így átolvastam, hogy ne legyen benne hiba, majd elküldtem neki. Várakoztam egy pár percet, hátha ír, de a fáradtság úrrá lett rajtam, és elvitt az álmok földjére.

Baekhyun

     - Megjöttem! - léptem be a lakásba. Levettem a cipőmet, a kabátomat, majd táskámmal a vállamon ballagtam a szobám felé.

      - Szia - mosolygott rám anyu a konyhából. - Milyen volt a suli?

     - Szokásos...

     - Nem feleltél, nem kaptál jegyet?- érdeklődött kedvesen.

     - Nem.

     - Éhes vagy? Már kész az ebéd.

     - Nem vagyok éhes, köszönöm. Majd később eszek. A szobámban leszek.

     - Várj egy kicsit, fiam. Apád nemsokára itthon lesz. Nem várod meg?

     - Majd szólj, ha hazajött, és ehetünk együtt - mosolyogtam rá, és már végleg visszavonultam a szobámba. Sajnos vagy nem sajnos, de nálunk ilyen egyhangú beszélgetések zajlanak. Vagyis nem mindig.

     Ha a bátyám itthon volt, akkor tőlünk volt hangos a ház. De mióta elkerült itthonról, már az egyetlen barátomat is elveszítettem, ha mondhatjuk így. Persze szeretem én a szüleimet, de valahogy mégis így alakult, hogy a számítógépembe temetkeztem naphosszat. Ledobtam a táskám a székembe, az íróasztal elé, és gyorsan átöltöztem valami kényelmesebb ruhába, közben bekapcsoltam a laptopom. Izgatottan fészkeltem be magam az ágyba, és gyorsan beléptem a társkereső oldalára. Épp akkor érkezett meg az üzenetem Yodától.

     Hm, biztos szép a barna haja. Az pedig, hogy magasabb, hát most mondjam, hogy megszoktam? Ha egyszer ilyen törpének születtem. Szerintem biztos nem néz ki annyira szörnyen, ahogy lefesti magát.

"Biztos nagyon helyes lehetsz, nem értem, miért mondod magadra, hogy borzalmas vagy. Ha szépek a szemeid, akkor egyáltalán nem veszett az ügy. ;) Nem, nem tudom. Milyen, ha mosolyogsz? :) Csupa egészséges étel! :D Bár gondolom, ha colos vagy, nincs gondod a súlyoddal, megengedheted magadnak. A kondi az jó :) talán rám is rám férne. De azt hiszem, a fekve nyomásnál már a rúd alatt is összeroppannék xD Hobbim? Nem igazán van. :/ Uncsi ember vagyok. A gépezésen kívül szeretem a zenét. Öt évig zongoráztam. De most már azt sem csinálom.Általános szakon vagyok. Nem lesz szakmám, azt majd később tanulok. De még nem tudom, hogy mit. :/ Te minek tanulsz? :) " 

     Vigyorogva gépeltem neki a választ. Viszont elég sokáig nem írt vissza, ezért játszottam egy darabig, aztán mikor apa hazaért vacsoráztunk.

Chanyeol

     Hangos ordibálásra keltem. Szemeimet nem nyitottam ki, csak hallgattam, ahogy a szüleim éppen veszekednek. Nem kell nagy dologra gondolni, nem csinálták ezt minden nap. Jelenleg anyukám azért borult ki, mert apa nem ment még ki tűzrevalót vágni. Bár még nem volt hideg, anya mindig is szeretett előre gondolkozni. Aztán apa elmondta, hogy holnap kimegy velem együtt, és majd megcsináljuk. Megköszönte anya, majd csend lett.

     Kinyitottam a szemem, és az éjjeliszekrényemre pillantottam. A lámpa fel volt kapcsolva, és a telefonom mellett egy tálca volt, gondolom a vacsorával. Kezemmel egyből a mobilom után kaptam, és megnéztem az időt. Kilenc múlt tizenkét perccel. Kikeltem az ágyból, felkaptam a nadrágom, és a tálcát megfogva lebotladoztam a lépcsőn. A konyhában és az ebédlőben nem volt egy lélek sem. Bedobtam a kaját a mikróba, majd utána elfogyasztottam. Bepakoltam a mosogatógépbe, és anyáék hálója felé vettem az irányt.

     - Köszönöm a vacsorát! Sajnálom, hogy nem voltam köztetek - hajoltam meg anya és apa előtt.

     - Semmi baj kisfiam, remélem jobban vagy. Úgy értesültem, hogy rosszul érezted magad! - lépett mellém anyám, és pipiskedve egy puszit adott a homlokomra.

     - Igen, úgy érzem, minden rendben. Kitől hallottad? - érdeklődtem. Nem mondtam senkinek semmit.

     -  Jin anyukája említette, hogy hirtelen szaladtál el a suli elől - lépett az ágyához.

     - Ja igen. De minden rendben. Most megyek, tanulok, meg egyebek. Jó éjt, nektek! - mosolyodtam el és becsuktam a szobaajtót. Elindultam az emeletre.

     Elhaladva az ajtók előtt észrevettem, hogy Yoora szobájában ég a villany. Bekopogtattam, majd benyitottam. Egy könyvet tartott a kezében, és fejét lehajtotta, amint beléptem.

     - Jó reggelt! - mondta gúnyosan. - Mit akarsz? - sosem volt velem ilyen. Itt valami baj van.

     - Köszönöm. Semmit, csak gondoltam bejövök. Valami baj van? Sosem vagy velem ilyen - suttogtam, és közelebb sétáltam az ágyához. Nem pillantott rám csak a könyvet figyelte. Tekintetemet végig vezettem az előttem ülő nőn. Mert ő már nő volt. Egy húsz éves nő, aki pont most fog munkába állni. Haja tökéletesen omlott karcsú vállára, pisze orrán a bőr fénylett. Törékeny felsőtestét eltakarta a pizsamája, ujjait pedig a könyvre szorította. A lapokra pillantottam, amiken kör alakú sötét mintázatot láttam. - Sírsz? - kérdeztem. Álla alá nyúltam, majd magam felé fordítottam arcát. Leültem az ágyra - ügyeltem arra, hogy ne a lábára -, és a könyvet becsukva a kis szekrényre tettem. - Elmondod, mi bánt? Vagy ki volt? - továbbra sem válaszolt - Kit kell megverni, Yoora? - kérdeztem utoljára mire elmosolyodott.

     - Senkit, nyugi!

Baekhyun

     A vacsora a szokásosan telt. A szüleim beszélgettek, néha én is közbe szóltam, vagy válaszoltam a kérdésekre.

     - Köszönöm szépen, nagyon finom volt - hajoltam meg előttük. - Felmegyek. Még tanulok egy kicsit, aztán lefekszem - mondtam halkan a tervemet.

     - De akkor abból tényleg tanulás legyen.

     - Apa... - sóhajtottam halkan.

     - Jó-jó, csak mondtam - húzta a száját.
     Rosszul esett a kételkedésük, mert annak ellenére, hogy a gépen lógok, amikor csak tehetem, nem voltam rossz tanuló, nem hanyagolom az iskolát. Persze, szoktak rosszabb jegyek becsúszni, de alapjába véve egész jó tanuló voltam. Ezért nem értettem ilyenkor a szüleimet, és rosszul is esett. Felmentem a szobámba, és úgy döntöttem, hogy előbb lezuhanyozom és kényelmesen, pizsiben állok, majd neki annak a néhány feladatnak, amit leckének kaptunk.
     Már az ágyban ücsörögtem, a könyveim felett, mikor anya benyitott.

     - Nem kellene lefeküdnöd, kicsim? Már késő van, nehogy holnap elkéss.

     - Mindjárt végzek - mosolyogtam rá.

     - Rendben, akkor jó éjt! - lépett hozzám közel, és a homlokomra puszilt.

     - Jó éjt! - simogattam meg a hátát. Amint kiment, laptopomhoz fordultam és azt vártam, hogy Yoda üzenjen. Viszont már elég hosszú ideje nem válaszolt, későre is járt, ezért úgy gondoltam, biztos elaludt. Mindig belekezdtem egy új üzenetbe, de annyira bénának találtam, hogy kitöröltem őket, mielőtt elküldtem volna.

  "Késő van... azt hiszem, elaludtál. Nem baj, biztos hosszú napod volt. Jó éjt, legyenek szép álmaid. Majd beszélünk. :) "

     Küldtem el végül az egyik, kevésbé béna üzenetemet, és kiléptem az oldalról, a gépet pedig kikapcsoltam. Félretettem a tankönyveimet és a kislámpát eloltva fészkeltem be magam az ágyba.

     Hosszú ideig csak bámultam ki a fejemből, nem tudtam miért, de nem sikerült elaludnom. Csak kattogtak az agytekervényeim, néha kínomban már a sötét éjszakába vigyorogtam, mint valami eszelős. Aztán valamikor éjszaka sikerült megjönniük az álmoknak, és lehunyt pillákkal, viszonylag békésen aludtam.